Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 97 A sugatagi járási szolgabírói hivatala előtt 1912. évi július hó 13-án megtartott tárgyaláson terhelt azzal védekezett, hogy a kérdéses erdőterület az ő tulajdona. A főszolgabíró 1912. évi július hó 13-án 1612/1911. kih. sz. a. kelt átiratával az iratokat a máramarosszigeti kir. járásbírósághoz tette át, azért, mert a becslevelekben ioglalt összes kár 150 koronát tesz ki. A kir. járásbíróság 1912. évi november hó 30-án 1912. B. 2783. sz. a. hozott végzésével az iratokat az ügyészségi megbízott indítványára a főszolgabíróhoz visszaküldötte azzal, hogy erdei kihágás forogván fenn, ennek elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Az iratoknak a főszolgabírótól a járásbírósághoz és ettől a főszolgabíróhoz ismételten történt visszaküldése és a hatásköri bíróságtól kiegészítést rendelő intézkedés kapcsán való leérkezése után az aknasugatagi járás főszolgabírója 1913. évi augusztus hó 12-én 1612/4. sz. a. szabályszerű végzést hozott, melyben hatáskörét meg nem állapította abból az okból, mert az erdőtörv. 69. §-a utolsó bekezdése szerint a cselekmény minősége nem változik azáltal, hogy a kár összege a tettes elítéltetése előtt általa elkövetett több erdei kihágásból származik; az eljárás tárgyát képező kétrendbeli erdei kihágással okozott kár pedig akár a mindkét esetben felszámított kár együttes összege, akár a mindegyik esetben a kártérítésnek a kárértékhez való hozzászámításából eredményező összeg vétessék alapul, a hatvan (60) koronát meghaladja. A mármarosszigeti kir. járásbíróság a hatáskör kérdésének eldöntése előtt az ügyészségi megbízott indítványára tárgyalást tűzött ki, melyen az ügyészségi megbízott és a feljelentő megjelenvén, a járásbíróság a tévedést észrevette és ennek következtében a tárgyalás felfüggesztésével az iratokat felterjesztette. II. A másnak erdejében létező élő fának, vagy ott létező levágott, de eladásra, vagy felhasználásra még fel nem dolgozott fának ellopása az 1879. évi XXXI. tc. (erdőtörvény) 69. §-ának a) pontja szerint erdei kihágást akkor képez, ha a lopott dolog értéke — a külön megtérítendő kár beszámítása nélkül — hatvan (60) koronát nem halad túl s ebben az esetben az eljárás az idézett törvény 117. §-ában meghatározott közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A M. T. a Gy.-é ellen feljelentett két lopási eset mindegyikében a kivágott és kiirtott fa értéke a külön megtérítendő kártól eltekintve, hatvan (60) koronában lévén felszámítva, nyilvánvaló, hogy a feljelentett cselekmények mindTérfi : Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára. VII. 7