Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 2 7 üon összehordva feküdt és így történt, hogy az általuk termelt cukorrépa összes súlya a -november hó 3-iki kimutatás szerint a 148 Mm. 10 kg. holdankénti átlagot tünteti fel. Az ő számításuk szerint azonban a holdankénti átlag 175 Mm.-át tett ki, melyből levonva az 5 %-ot, mint piszokszázalékot, az átlag 166 Mm.-ban és követelésük holdanként 105 koronában mutatkozik. A 120 hold kimunkált cukorrépáért holdanként 105 koronát számítva járandóságuk 12600 koronát, ebből az előlegül kapott 10800 koronát levonva, összes követelésük még 1800 korona, melyből mindegyikükre 600—600 korona jut. Arra való tekintettel, hogy sommás, gyors úton óhajtják érvényesíteni követelésüket, azt 500—500 koronában állapították meg és ezért kérték, hogy alperes 1000 korona és jár. megfizetésére köteleztessék. A kir. járásbíróság 1912 március hó 5-én 1911. Sp. 1. 1367/7. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott, és a pert megszüntette, mert a peres felek közt az 1898: II. tc. 8. §-ában előírt alakszerűségek megtartásával készített írásbeli szerződésből eredő munkabétkövetelések az 1898 : II. tc. 72. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak. Felperesek fel folyamodásukban azt vitatták, hogy itt nem a vállalkozó és munkás közötti munkabéri szerződésről vagy gazda és munkás közötti szolgálati szerződésről van szó, hanem a munkaadó és munkavállalkozó közti szerződésről, ők nem voltak munkások, mert nem munkára, hanem szolgáltatásra, produkálásra szerződtek és munkájuk fizetését az elért átlagtól tették függővé s így követelésüket egyenesen birói úton érvényesíthetik. A debreceni kir. lörvéngszék, mint polgári fellebbezési bíróság 1912. évi december hó 10-én 1912. E. 81/2. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbíróság végzését helybenhagyta indokainál fogva és még azért is, mert a szerződés utolsó pontjában ki van kötve az, hogy a szerződésből eredő peres ügyekben az 1898: II. tc. rendelkezései az irányadók; ennek a kikötésnek elfogadásával pedig felperesek maguk is elismerték azt, hogy alperessel mint gazdasági munkások szerződtek, ezzel szemben tehát nem hivatkozhatnak sikerrel arra, hogy ők nem munkások, hanem vállalkozókként szerződtek alperessel. I. J. és K. J. ezután keresetüket a dadái alsó járás főszolgabírójához adták be. A főszolgabíró-1913 március hó 4-én 604/1913. K. sz. a. hozott határozatával a panaszt az illetékes kir. járásbíróság elé utasította, mert bár panaszosok szerződésileg az 1898: II. tc. rendelkezéseinek vetették magukat alá, tekintettel arra, hogy a szerződésben a szállításban a szállítás ideje fixirozva nincs, a termelt répamennyiség megmérésének időpontja meghatározva nem lett, továbbá mert a beadványuk szerint a bérgazdaság szerződéses kötelességeit mulasztotta el betartani, követelésüket bérköve-