Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

42 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Minthogy pedig ennek ellenére a bejelentést tartalmazó kérvény ügyvédi meghatalmazás és ellenjegyzés nélkül adatott be, ennélfogva a kérvényt az 1907: LXI. tc. 25. §. és 13. §-ai, valamint az Ügyrend 83. §-a értelmében hivatalból visszautasítani kellett. 22. Közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik az eljárás akkor, ha a fél a határkő visszahelyezésén kívül más kérelmet nem terjeszt elő és kifejezetten kijelenti, hogy az elfoglalt birtok visszaítélését nem kéri. 1913 márcz. 10. 1912. Hb. 105. sz. a. L P. I. nagysándori lakós, a báni járás főszolgabírójánál panaszt adott be, melyben előadta, hogy az 'od hradszky do Higyinio nevű szántójának H. J. nagysándori lakós szántója melletti határvonaláról a határkövet ismeretlen tettes a szántójára körülbelül 70 cm-el beljebb tolta. H. J. szomszédjának eleinte a határkő visszaállítása ellen kifogása nem volt, de midőn annak foganatosítása végett a községi elöljárósággal a helyszínén megjelentek, H. J. a batárkő visszaállítása ellen tiltakozott , sőt azt lehetetlenné tette az által, hogy a követ a községi bíró kezéből magához ragadta és az ott elfolyó patakba dobta. Kérte, hogy a határkő eredeti helyébe visszaállíttassák. Panaszlott a tárgyaláson hatásköri kifogást tett, mert a jelenleg birtoklási állapot a két évet meghaladja és mert az 1894 : XII. tc. 35. §-ból kitünőleg a közigazgatási hatóság az eljárásra csak akkor illetékes, ha a határjel felállítása, kijavítása vagy megnyitása forog kérdésben és ez esetben is csak akkor, ha a felállítandó határjelzés elhelyezési pontja mindkét fél között vitás; a jelen esetben azonban a panaszos visszaállítást kér, tehát nem határjel megállapításának, hanem ingatlan birtoka iránti pernek van helye, mert panaszos előadása szerint a határjel nem vitás. A főszolgabíró a hatásköri kifogást elutasította és az ügy érdemébe bocsátkozott, mert a panaszos régi állapot szerint már mintegy 4 év óta a régi határkőig birtokolja a szántóföldjét s így az ügyet az 1894: XII. tc. 34. §. alapján a közigazgatási hatóság illetékes elbírálni. A főszolgabíró azután 1912 április hó 17-én 1111 1912. sz. a. hozott véghatározatával a vitássá tett (határkőnek) határjelnek a régi állapotnak megfelelően a helyszínén kijelölt helyen való elhelyezését rendelte el, mert az eszközölt méréseknél használt térkép, nemkülönben a peres felek ingatlanán lévő más határjelekkel viszonylatba hozott adatok mindezt kétségen kivül igazolják.