Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 3i arra, hogy az alkalmazott csak a közvetített ügyletek után járó jutalék ellenében volt alkalmazva, hogy az iparhatósági nyilvántartásban önálló ügynökként szerepelt és III. oszt. kereseti adóval volt megróva, továbbá, hogy maga mellett ügynököket alkalmazhatott. Az ily alkalmaztatásból származott követelés elsősorban iparhatóság előtt érvényesíthető. 1913 febr. 24. 1912. Hb. 115. sz. I. L. B. kereskedelmi utazó, soproni lakos a soproni kir. törvény székhez, mint kereskedelmi bírósághoz beadott keresetében előadta, hogy K. M. bornagykereskedő cég tartozott neki az írásbeli szerződés értelmében 5% províziót fizetni nagykereskedőknek történt eladásokért és ia%-ot, ha a vevő korcsmáros volt. Minthogy ezen szerződési kötelezettségének a bemutatott elszámolás szerint csak részben tett eleget, kérte, hogy alperes cég a 4916 K 20 fillér tőke és annak a kereset beadásától járó 5% kamatai megfizetésére köteleztessék. A soproni kir. törvényszék 1912. január 24-én 470/912. K. sz. a. hozott végzésével a pert megszüntette, mert a keresethez másolatban csatolt nem vitás szerződésből megállapítható, hogy felperes alperesnek bornagykereskedői üzletébe, mint ügynök szerződött be felmondás mellett egy évre azzal a kikötéssel, hogy üzleti tevékenységét kizárólag alperes cég üzletének szenteli és semmi néven nevezendő más üzlettel nem foglalkozhatik, minek fejében felperes az ő közvetítésével eladott bor ára után alperes cégtől 5% illetve 12%-os jutalékot kap. A szerződésből továbbá megállapítható az is, hogy alperes fenntartotta magának a jogot arra vonatkozóan, hogy a felperes közvetítésével tett megrendeléseket tetszése szerint teljesíti vagy stornírozza. A szerződésnek eme tartalma felperes, mint ügynök és alperes, mint kereskedő között kétségtelen állandó szolgálati viszonyt létesített. Minthogy mindazok kereskedői személyzetnek tekintendők, kik valamely kereskedőhöz, mint főnökhöz szolgálati viszonyban állanak és annak üzletében állandóan alkalmazva kereskedelmi tevékenységüket kizárólag annak szentelik és e tekintetben különbséget nem tesz az a körülmény, hogy felperes járandósága nem állandó vagy visszatérő időszakokban esedékes összegben, hanem a teljesített egyes eladások után számítandó százalékos jutalékban állapíttatott meg; minthogy továbbá az 1884 : XVII. tc. 176. §-a értelmében kifejlődött birói gyakorlat szerint elsősorban az illetékes iparhatóság illetőleg annak békéltető bizottsága által döntendők el azok a vitás kérdések is, melyek a kereskedelmi személyzet és főnök között fennálló viszonyból származnak, ennélfogva felperesnek keresete az iparhatóság kikerülésével a kir. bíróságnál nem érvényesíthető. A győri kir. Ítélőtábla 1912. április hó 16-án 584 1912. p. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyta.