Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

82 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. L. B. ezután panaszát Sopron szab. kir. város rendőrkapitányánál adta be. A rendőrkapitány, mini iparhalóság 1912. augusztus hó 16-án 8524/1912. rk. sz. a. hozott véghatározatával a panaszt hatáskör hiányában elutasította, mert bár a szerződés panaszos felek között állandó viszonyt létesített, az szolgálati viszonynak s így L. B. kereskedősegédnek még sem tekinthető, mert a szerződésben kikötött teendők által munkaadó bornagjdcereskedő cég nem vette igénybe panaszos teljes munkaidejét s panaszos a cégnek nem szentelte a szerződés tartama alatt egész tevékenységét ; panaszos abban az időben, melyben azon ügyletek köttettek, amelyekből követeléseit jórészt származtatja, önálló ügynök és bizományos volt s mint ilyen külön III. osztályú kereseti adóval is volt megadóztatva. Az említett szerződés sem tekinthető szolgálati szerződésnek, hisz ennek lényege a személyes szolgálat, a kérdéses szerződés szerint pedig panaszos az összes szerződésileg megállapított teendőket általa tetszés szerint alkalmazható ügynökökre bízhatta volna; így a szerződés inkább vállalkozási vagy munkaszolgáltatási szerződésnek minősítendő. A m. kir. Curiának 1326 1878. sz. döntvénye szerint a jutalék (provisió) mellett és rendes fizetés nélkül alkalmazott ügynökök a kereskedő személyzetéhez nem tartoznak. Sopron sz. kir. város tanácsa, mint II. fokú iparhatóság 1912. szeptember hó 27-én 12652/1912. sz. a. hozott véghatározatával a rendőrkapitány véghatározatát indokainál fogva helybenhagyta. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1913. J. 170. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri bíróság megállapítja, hogy a keresethez A. alatt csatolt szerződésnek az a rendelkezése ((1910. július i-ével kezdődő hatálylyal L. B. urnák nem szabad más bárminemű üzlettel foglalkoznia s K. M. üzletében kell működnie főleg eladásban^ eltiltotta a felperest attól, hogy az alperes cég ügyletein kívül más ügyletekkel is foglalkozzék A felperes a szerződés e pontjának elfogadásával egész üzleti tevékenységét az alperes cég szolgálatára kötötte le, minek folytán felperes és alperes egymással a kereskedősegéd és főnök viszonyában állottak, amely viszonyon nem változtat az, hogy felperes nem meghatározott fizetés, hanem a közvetített ügyletek után járó jutalék mellett volt alkalmazva, mert a díjazás a felek szabad egyezkedésének a tárgya.