Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. szülő tartsa magánál és a tartás és nevelés költségeit melyik legyen köte­les viselni, ideiglenesen a gyámhatóság határoz. Az ipolysági kir: törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1910. október hó 17-én 1910. D. 128/3. sz. a. hozott Ítéletével a kir. járásbíró­ság ítéletét helybenhagyta, mert annak előrebocsátásával, hogy a nőtar­tás iránti intézkedése az elsőbirói ítéletnek jogerős, a felebbezésnek ez irányban való visszavonása következtében; a becsatolt 3496 1910. P. sz. ítélet szerint a közöttük létezett házassági köteléket a kir. törvényszék végleg és jogerősen felbontotta és mert az állandó joggyakorlat szerint mindazon esetekben, melyekben a gyermektartás kérdésében a válóper bírósága nem határozott, az 1894 : XXXI. tc. 96. §-a értelmében a kisk. gyermek tartási díjának megállapítása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A budapesti kir. ilélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság 1911. április hó 29-én 1910. G. 874/2. sz. a. hozott ítéletével a felperest felül­vizsgálati kérelmével elutasította, előrebocsátva azt, hogy a felebbezési bíróság ítéletének azt az értelmet kell tulajdonítani, hogy a kir. törvény­szék a gyermektartási igényre vonatkozó kereseti rész tárgyalását és érdemi eldöntését hatáskör hiányából mellőzte: az 1877 ; XX. tc. 13. §. alapján kifejlődött újabb birói gyakorlat szerint ugyanis a törvényes gyer­mek tartása iránti vita eldöntése birói uton csakis a kir. törvényszékek elé utalt házassági bontóper keretébe tartozik (1894 : XXXI. tc. 95., 96., 97., 102. §.), minden más esetben pedig a gyámhatóság hatáskörébe. D. A.-né ezután a törvényes gyermek tartásra vonatkozó panaszát Hontvármegye árvaszékénél adta be. Hivatkozott a vámosmikolai kir. járásbíróságnál lefolytatott sommás perére és a budapesti kir. itélelőtábla ítéletét tévesnek jelölte meg, mert a hatásköri bíróság 1. sz. teljes ülési megállapodásában ellenkezőleg határozott. A tárgyaláson D. A. kijelentette, hogy jövedelméből tartásdíjat fizetni képtelen; kérte, hogy a gyermek adassék neki ki, el fogja tartani. Az árvaszék kutatta a nagyszülők vagyoni viszonyait is, azután 1911. december hó 28-án 11841/1911. sz. a. hozott határozatárai D. A.-nét kérel­mével elutasította, mert az 1877. évi XX. tc. 13. §-ának 3-ik bekezdésé­ben foglalt rendelkezés szerint a válóperek jogerős befejezéséig a gyer­mekek eltartása és neveltetése költségének melyik házasfél általi fedezése tárgyában ideiglenesen a gyámhatóság határoz. Ebben az esetben azonban peres felek közt folyamatba tett válóper az ipolysági kir. törvényszéknek 1910. évi június hó 24-én hozott 3496/1910. P. sz. jogerős ítéletével befeje­zést nyert, a gyermektartási kötelezettség ideiglenes megállapításának kérdése tárgytalanná vált. A hivatkozott 1877. évi XX. tc. 13. §-a, valamint az 1894 : XXXI. tc. 95. §'-ának rendelkezése szerint törvényes elválás eseté­ben a közös kisk. gyermekek elhelyezése és tartása tárgyában a biróság határoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom