Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

354 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. L K. L. kovácsmester, feketekelecsényi lakós, az aranyosmaróti kir. járásbíróságnál 1912. évi április hó 18-án beadott és a helyszíni szemlén kiegészített keresetében előadta, hogy Sz. E. földbirtokos, perlepi lakós, 1912. évi április hó folyamán a perlepi, helyesebben feketekelecsényi határban fekvő «Longos» dülőbeli ingatlan birtokában megháborította azáltal, hogy abból a vázrajzon abcd-vel jelölt 1 méter széles, 50 méter hosszú területet árokmélyítéa céljából elásott és 2*5 méter szélességben és 50 m hosszúságban a területet földdel behányta, s a régi árok kiszélesedése folytán az egész 50 m hosszúságban alperes a vitás területből 1 méternyit elfoglalt. Azonkívül 20 drb topolyfáját kivágatta. Kérte, hogy alperes a további birtokháborítástól tiltassék el, köteeztessék az elfoglalt területet 8 nap alatt birtoklásába visszabocsátani; továbbá a topolyfák kivágatása folytán szenvedett 40 korona kár és a részben elásott és részben földdel behányt terület nem használhatásáért szintén 40 korona kár megfizetésére köteleztessék. Alperes pergátló kifogást emelt; mert az árok az országút felől nagyobb távolságról lefutó víznek a Luki patakba való levezetésére szolgál és a Luki pataknak hatóságilag is megállapított mellékágát képezi. Minthogy ezen mellékág tisztogatása és rendbentartása a parti birtokos kötelessége, ezt ő a komáromi folyammérnökség közbenjöttével eszközölteti. Annak eldöntése tehát, hogy ezen munkálat során okozott-e felperesnek sérelmet, a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Előadta még hogy az alagcsövezési munkálatok engedélyezése végett Barsvármegye alispánjánál az eljárást folyamatba tette (1912. április hó 16.). Felperes ezzel szemben előadta, hogy a kérdéses árok száraz árok, és csak az esővíz levezetésére szolgál; egyszersmind a Perlep és Feketekelecsény községek határainak választóvonala. Alperes az ingatlanán végzett alagcsövezési munkálatok érdekében követte el a fent felsorolt birtokháborítási cselekményeket. Tagadta, hogy alperesnek az alagcsövezésre engedélye volna. A kir. járásbíróság megkeresésére a komáromi m. kir. kultúrmérnöki hivatal 643/1912. sz. a. kelt átiratában azt válaszolta, hogy «az a vízfolyás, melyen Sz. E. perlepi birtokos munkálatokat végzett, az 1885 : XXIII. t.-c. I. B. fejezetéhez képest, hatósági rendelkezés alatt álló és pedig természetes vízfolyás lévén, a törvény átmeneti intézkedései alapján bejelentés, igazolás és annak folyományaként vízikönyvi bevezetés tárgya nem volt és nem is lehetett. Továbbá a rendelkezésre álló tervek alapján egyrészt azt állapította meg, hogy a vízfolyás a sok évtizedes elhanyagolás folytán a természetes vízlefolyási viszonyoknak egyrészt nem felel meg, másrészt pedig, hogy a rajta végzett munkálatok az id. törv.