Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 355 40. §-a alapján elrendelhetőket nem haladják túl. A munkálatokat Sz. E. kérelmére a hivatal vezette és a felperes által beadott kereset következtében alperes (Sz. E.) már a hatósági engedély megadását is kérte és a Barsvármegye alispánja a munkálatra az ideiglenes engedélyt 4523/1912. sz. a. már kiadta. Ennek megadása azonban, véleménye szerint ebben az ügyben felesleges és csak azért ment bele a hivatal annak lebonyolításába, hogy annak keretében a vélt sérelmek kérdése tisztázható legyen és minden irányú megnyugvás legyen szerezhető)). A kir. járásbíróság 1912. évi május hó 30-án, 1912. Sp. I. 190 6. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert Barsvármegye alispánjának 1912. évi április hó 27-én 4523 1912. számú és hivatalból beszerzett, ideiglenes engedélyt tartalmazó határozata szerint felperes a kereseti ingatlan mellett fekvő rétjére nézve alagcsövezési munkálatra és az annak mentén lévő Luki patakba torkoló árok mélyítésére az 1885: XXIII. t.-c. 6. fejezetében foglalt eljárás szerinti -engedélyt nyert és mert a helyszíni adatok szerint a panaszolt birtok"háborítást kizárólag ezen mű létesítése céljából eszközölte; ennélfogva ezidó'szerint nyilvánvaló, hogy a vízjog körébe s illetőleg közigazgatási hatáskörhöz tartozó kérdésről van szó és pedig a kereset egész terjedelmére vonatkozólag azért, mert az id. törvény 59. §-a szerint az e művel kapcsolatos és szükséges munkálatok jogosságának és ebből származó károk megtérítésének kérdése és elbírálása is oda van utalva. Felperes felfolyamodásában előadta, hogy a kereset beadása után az alperes által hirtelen kieszközölt alispáni ideiglenes engedély, mely nem is jogerős, nem mentheti az alperest a birtokháborítási felelősség alól és nem minősítheti az alperes jogtalan cselekményét olyanná, melynek elbírálása nem a kir. járásbíróság, hanem a közigazgatási hatósághoz tartoznék. Az aranyosmaróti kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1912. évi június hó 19-én 1912. E. 38/2. sz. a. hozott végzésével az elsőbíróság végzését helybenhagyta a vízjogi törvény 59. §-ára alapított indokolás mellőzésével, indokainál fogva; a felfolyamodásban felhozottakra való tekintettel pedig azért, mert a komáromi kultúrmérnöki hivatalnak 643/1912. sz. hivatalos értesítése szerint, mely a hivatalos eljárás közben észlelt tényeken alapul, a felperes által elfoglaltnak jelzett terület oly területet képez, melyen meder- és partjavítási munkálatok végzendők, a hivatalos terhekre való tekintettel is, továbbá, mert az ezen területen állott fák levágása, a meder-, illetve partjavitási munkálatok keresztülvitele céljából történvén, az ezáltal és a földfelhányás által okozott kár megtérítésének kérdése, mint amely a vízműnek sok évtizedes elhanyagolása 23*