Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

322 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. korona kártérítés erejéig leendő elmarasztalását kérte, illetve az uradalom kárát ennyire becsülte. Ezen összeg, illetve kár ugyan megállapíthatónak nem látszik, de ennek dacára a m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi október hó 15-én kelt elvi jelentőségű határozata értelmében az ügy elbírálása a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. A gyulai kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott a vád képviseletét nem vállalta. A kir. járásbíróság pedig 1913 április hó 22-én 1913. B. 93. sz. a hozott végzésével az eljárás megindítását a Bp. 527. §-a alapján megtagadta és az iratokat a fennforgó mezőrendőri kihágás elbírálása céljából a gyulai járás főszolgabírójához át- illetve visszaküldötte, mert a 480 kor. értékre való tekintettel a lopás bűntett volna, melynek elbírálására a kir törvényszék bír hatáskörrel; mégis a tárgyalás adatai alapján a kir. törvényszékhez való áttételt a kir. járásbíróság mellőzte és a mezőrendőri kihágásnak elbírálása végett az iratokat a főszolgabírónak azért küldötte vissza, mert a csendőri nyomozás sem derített ki bizonyítékot, hogy terheltek 60 koronát meghaladó kárt okoztak; B. J. intéző sem jelölt meg a tárgyaláson a csendőrségen tett ama panaszával ellentétben, hogy a kár 50—60 korona, adatot, hogy a kár tényleg nagyobb annál, még kevésbbé arra, hogy azt a terheltek okozták. Az a körülmény pedig egyedül, hogy a panaszosnak nagyobb kár van, nem elegendő bizonyíték, mert azt mások is okozhatták. A csendőrségi nyomozat és a kihágási tárgyalás adatai szerint terheltek nem is egyszerre együttesen, hanem Sz. J. és özv. B. F.-ni külön alkalommal, Sz. M. G. Sz. A., ífj. K. Sz. S. és B. K. L., valamint a tárgyalás szerint D. L. is külön alkalommal két ízben követték el a cselekményt s így az egész kárért együttesen nem fele'ősek; az együttes kár terhükre a cselekményt súlyosabbá nem minősítheti s így a bíróság vádlottakkal szemben külön-külön, de mint tettestársak ellen sem látta fennforogni akár a lopás bűntettét, akár a lopás vétségét, hanem csak mezőrendőri kihágást. II. Ezekhez képest a hatásköri bírósága fölmerült hatásköri összeütközést a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával szüntette meg, mert a nyomozás adatai szerint arra, hogy a feljelentett egyének cselekményei közt oly kapcsolat volna, mely szerint azokat együtt és közösen elkövetett cselekménynek lehetne minősíteni, vagy hogy a cselekmények okozta kár összevéve is 60 koronát meghaladna, elfogadható alapot találni nem lehet; a káros képviselője által