Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 269 az 1907 : XIX. tc. 85. §-ának első bekezdése értelmében az elsőfokú rendőrhatóság csupán azokat a baleseteket tartozik hivatalból megvizsgálni* amelyek előreláthatólag kártalanítási igényt vonnak maguk után, vagyis amelyek a balesetbejelentésen lévő orvosi vélemény szerint előrelátható, lag 1. tíz héten túl terjedő gyógykezelést igénjelnek. 2. járadékkártalanítással járnak, vagyis amelyeknél a sérült meghalt vagy keresetképtelensége a baleset következtében tarlósán 10%-nál nagyobb mértékben csökken. A belügyminiszter és közte létrejött megállapodás alapján kibocsátott 122812/1910. sz. belügyminiszteri rendelet utolsóelőtti bekezdés értelmében azonban a balesetvizsgálat költségei csupán az 1. és 2. alatt említett esetekben számíthatók tárcája terhére. H. I. és társai a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek ezt a határozatát a m. kir. közigazgatási birósághoz intézett panasszal támadták meg, és a nevezett miniszter hatásköri kifogást emelt. A m. kir. közigazgatási bíróság 1913 május hó 21-én 10006/1912. K. sz. a. hozott végzésével azonban hatáskörét megállapította és az eljárást felfüggesztette, mert az 1896." XXVI. tc. 45. §. értelmében a bíróság hatásköre a törvényhatósági alkalmazottak minden vitás illetményigényére kiterjed. A hatáskört egyáltalán nem érinti tehát az a körülmény, hogy a tisztében eljáró alkalmazott egyik vagy másik illetményét nem a törvényhatóságtól kapja. Ebből következik, hogy a bíróság hatásköre kiterjed azokra a vitás illetményekre is, amelyek a balesetek folytán szükséges rendőrhatósági helyszíni intézkedésekért a kereskedelmi tárca által viselendő kiszállási költségekre vonatkoznak. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter hatásköri kifogását fenntartotta és az iratokat a hatásköri birósághoz áttette. II. A közigazgatási bíróságról szóló 1896: XXVI. tc. 45. §-ának 1. pontja a törvényhatósági bizottság azon határozata ellen enged eljárást a közigazgatási bíróság előtt, melylyel a törvényhatósági tisztviselők és más alkalmazottak és hozzátartozóik illetménye, ellátása és részeltetésej ügyében intézkedik. Hogy mi értendő illetmény alatt, azt a törvény nem részletezi, hanem csak általában illetményről szól. Azonban abból, hogy az idézett törvénynek az állami alkalmazottak illetményügyeiben a közigazgatási bírósági hatáskört megállapító 83. szakasza, ezen hatáskört az 1893* évi IV. tc. alapján igényelhető, vagyis állandó ellátás jellé-