Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 249 nyek hátralékát (1—2 és 12. t, a.) képezik, más részükben pedig a szerződés alapján teljesített szolgálatok s az ezen szolgálatokhoz a szerződés tartalma szerint felperes által adni kötelezett anyagok (3—8. tétel) külön díjazására vonatkoznak. Ezek szerint a kereset tárgyává tett 1—8. és 12. t. a. követelések nyilvánvalóan az 1907: XLV. tc. 48. §. s illetve 17. §. alapján elbírálandó cselédbért és nem kártérítést képeznek s a 62. §. alapján a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznak. Ellenben a kimutatás 9—11. t. a. követelésekre nézve a pergátló kifogás elutasítandó volt, mert az alperes lakásán lévő szivattyúsküt kezelése és jókarban tartása a gazdaság körüli szolgálatok keretén kívül esik, mert továbbá a szerződés csakis az alperes gazdasági fölszerelését képező gépekre vonatkozván, az ezekre irányuló szolgálat körébe az &TJjfalusy»-féle idegen uradalomtól kölcsönzött kukoricaszártépőgép megvizsgálása, beállítása és egyensúlyozása nem vonható s mert végül az állandó személyes szolgálat kötelezettsége alól a nyári cséplést maga a szerződés kifejezetten kivételként állítja fel. Felperes felfolyamodásában előadta, hogy ő alperesnek nemcsak kovácsa, hanem oklevéllel bíró gépésze is volt. A szatmárnémeti kit. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1912. évi szeptember hó 4-én 1912. E. 168. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyta. A mátészalkai kir% járásbiróság ezután 1912 november hó 19-én 1912. Sp. 224/15. sz. a. hozott ítéletével alperest beismerése alapján 72 korona tőke és jár. megfizetésére kötelezte. K. J. ezután a rendes bíróság által a közigazgatási hatósághoz utasított követelései tárgyában keresetét a mátészalkai járás főszolgabírójához adta be és kérte, hogy N. E. 608 korona 56 fillér s jár. megfizetésére köteleztessék. A jöszolgabiró 1913 február hó 4-én 8310 1912. sz. a. hozott véghatározatával hatáskörét nem állapította meg, meri K. J. csupán személyes kötelezettséget vállalt, de nem folytonosát, amennyiben a saját műhelyében segédek és tanulók alkalmazásával rendes iparengedély alapján mások számára jogosan dolgozott, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy az 1907: XLV. tc.-ben a cseléd jellegét megállapító folytonos szolgálatot teljesítette és teljesíthette volna N. E. gazdaságában, K. J. tehát nem gazdasági cseléd, hanem iparos. Azonban K. J. panaszkérelme az ipartörvény alapján sem bírálható el, amennyiben az ipartörvény a kihágásoktól eltekintve csupán az iparos, a segéd és tanuló között a szerződésből felmerült vitás esetekre mondja ki az iparhatóság illetékességét, holott a szóban forgó esetben az iparos és egy vele az ipartörvényen kívül álló második személy között létrejött szerződéses viszonyból folyó követelés érvényesítéséről van szó, azaz a polgár és polgár közti szerző