Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

Í72 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. megfelelő díjazás mellett átengedni. T. Sz. L békés uton való áthelyezést inegtagadta. A sárréti járás főszolgabírója ekkor 1907. évi október 23-án 2597/1907. sz. a. hozott véghatározatával a kerítés betolását elrendelte és annak karhatalom kirendelése mellett a tulajdonos költségére leendő foganatosításával a községi elöljáróságot megbízta, mert egy ember ellenszegülése a közérdekből épülő út munkálatait a maga indokolatlan engedetlenségével egyátalán meg nem akadályozhatja és a mérnök jelentése szerint a munka ép a kérdéses helyen folyik s így időveszteséggel járna a hosszas tárgyalás. Egyúttal utasította a főszolgabíró a községi elöljáróságot, hogy a szükséges méretben elfoglalandó területnek kárpótlása iránt gondoskodjék, melynek értéke megállapításánál a kataszteri térkép adatainak igénybevétele mellett megállapítandó tényleges határvonal szigorúan szem előtt tartandó. Biharnagybajom község elöljárósága ezután a főszolgabírónak jelentést tett, hogy a mérésről felvett vázrajz kiderítette azt, hogy T. Sz. I. a tőle elvett területet jogtalanul foglalta el és így annak az útépítés céljaira történt elvétele jogos volt. A főszolgabíró 1907 november 30-án 14/1908. sz. a. hozott véghatározatával a jelentést tudomásul vette és T. Sz. I. 38 korona 48 fillér költség megfizetésére kötelezte és nevezett azt kifizette. Három év múlva 1910 március 29-én a községi elöljáróság jelentette a főszolgabírónak, hogy T. Sz. I. az út árkát betömte és a kerítést a régi helyére 90—100 cm-el odébb helyezte, úgy hogy a köves út egyenesen a kerítés sarkát érinti. A főszolgabíró által tartott tárgyaláson T. Sz. I. előadta, hogy a kerítést gyengeelméjű fia Sz. B., ki már kétszer volt elmegyógyintézetben, tolta ki, azonban fia tettét ő is helyesli. Minthogy békés uton az ügy elintézhető nem volt, sőt nevezett még a hatóságot is életveszélyes fenyegetésekkel illette, a főszolgabíró T. Sz. I. ellen a kihágási eljárást megindította és az 1890 : I. tc. 125. §-ába ütköző kihágás miatt öt napi elzárásra mint fő- és 50 korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte. T. Sz. I. felebbezett és azonkívül panaszt is adott be'az alispánhoz. Bihar vármegye alispánjának felhívására a főszolgabíró felvilágosító jelentést tett és előadta, hogy terhelt az elfoglalt területért a községtől kártalanítást nem kért, bár közhírré volt téve, hogy a községektől a kártalanítást mindenki követelheti, a kihágási eljárásban hozott ítélet hozatala után T. Sz. I gyengeelméjű fia ismét betömte az árkot és a kerítést kitolta és ezért az elöljáróság karhatalom kirendelését kérte, mert nevezett mindenkit lelövéssel fenyeget. Ezért a gyengeelméjű fiúnak az elmegyógyintézetbe való visszavitelét végrehajtotta.