Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 71 a nyugták valódiságát nem ismerte el, ennélfogva jogainak érvényesítése céljából a kir. járásbírósághoz utasította. Ozv. G. A.-né a határozatot megfelebbezte az eljárási költség tekintetében és egyidejűleg a námesztói kir. járásbíróságnál Vavrecska község ellen 75 K 36 fillér és járulékai iránt sommás keresetet indított, hivatkozva a főszolgabíró határozatára. A kir. járásbíróság alperes pergátló kifogását elutasította, mert ebben az esetben nem vitás a nyugdíjhátralék, a közigazgatási útra csupán annak a kérdésnek eldöntése tartozik, vájjon a tanitó özvegyét megilleti-e a nyugdíj, vagy ha annak összege nem volna vitás; azonkívül ebben az esetben a főszolgabírói határozat szerint a nyugták valódisága is tagadtatott s ez okból utasíttatott jelen kérdés elbírálása polgári útra. Az érdemleges tárgyalás során a kir. járásbíróság elrendelte a főszolgabírói iratoknak beszerzését. Az iratok beérkezvén, a kir. járásbíróság megállapította, hogy Árvavármegye alispánja időközben 1911. június 10-én 24T4 1911. sz. a. hozott határozatával a főszolgabiró határozatát hivatalból megsemmisítette és a főszolgabírót szabályszerű újabb eljárásra utasította, mert panaszos azon az alapon tett panaszt, hogy Vavrecska község birója neki, mint községi tanitó özvegyének ki nem szolgáltatta a község által fizetendő nyugdíjjárandóságot; ilyen esetekben pedig az 1886: XXII. tc. 103. §. értelmében a hivatalban már nem levő község előljáró ellen is a vagyoni felelősség megállapítása csak szabályszerű fegyelmi eljárás útján eszközölhető. Ez okból a kir. járásbíróság a SE. 44. §. alapján a közigazgatási hatóság eljárásának jogerős befejeztéig az eljárást felfüggesztette. A főszolgabiró az újabbi tárgyalásra beidézte R. A. vavrecskai felfüggesztett községi birót, aki előadta, hogy a 147 koronát részben kifizette, részben községi pótadó és egyéb községi terhek címén elszámolta. A főszolgabiró ez alapon 191 r július hó 22-én 3371'1910. sz. a. hozott végzésével panaszost panaszával ismét a rendes per útjára utasította annál is inkább, mert ebben az ügyben a námesztói kir. járásbíróságnál rendes keresetet indított panaszlott ellen, egyben a felmerült 14 K 22 fillér költség megfizetésére kötelezte azzal, hogy ezen összeg erejéig a mulasztó közeg ellen viszontkövetéléssel élhet.» A főszolgabiró végzése jogerőre emelkedvén, az iratokat a királyi járásbíróságnak megküldötte és a királyi járásbíróság 1912. évi február hó 26-ik napján 1911. Sp. II. 79 12. szám alatt hozott ítéletével alperest 54 K 53 fillér tőke megfizetésére kötelezte, ezt meghaladó keresetével felperest elutasította. A rózsahegyi kir. törvényszék, mint polgári felülvizsgálati bíróság 1912. április hó 3-án 1912. E. 37. sz. a. hozott ítéletével — helyesen végzés volna —- alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adott, az elsőbiróság