Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára V. kötet 1912 (Budapest, 1913)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 67 értelmében az, hogy az út mi módon tartatik jókarban és használtatik, a közigazgatási útra tartozik és mert kihágási eljárás van folyamatban. A kir. járásbíróság 1910. évi április hó 11-én 1910. Sp. 180/2. sz. a. kelt végzésével a pergátló kifogást elutasította, mert felperes a magántulajdonát képező ingatlanon elkövetett birtokháborítást panaszolja és az ez iránti eljárás az 1893 : XVIII. tc. 1. ?;-a m) pontja alapján a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. A kir. járásbíróság ezután szakértővel birói szemlét tartott; alperes község becsatolta a képviselőtestület 1907. évi augusztus hó 24-én tartott gyűléséről és 183. sz. a. hozott határozatáról szóló jegyzőkönyvet, mely szerint «a Kertek megetti iít» mentén a kertkerítések mellett elvonuló keskeny fűtermőhelyek bérbeadása miatt többen, többi közt K. I. is tiltakozott és a képviselőtestület tekintettel a kérdéses hely csekély értékére és a telekkönyvi tulajdon hiányában az esetleges tulajdoni per költséges vo'.tára, a bérbeadásról lemondott, egyidejűleg azonban tudomásul vette K. I.-nak azt a nyilatkozatát, hogy ezen magántulajdon közt elvonuló mezei út, mint közlekedési út, jövőre is érintetlenül fog maradni. Felperes K. I. pedig beismerte, hogy a kérdéses dűlőben ingatlannal biró, mintegy 50 egyén gyalog és szekérrel ingatlanaik művelése és terményeik behordása céljából az utat használták; azonban tiltakozott az ellen, hogy a mezei közdűlő útnál, hol ő tulajdonos és a tulajdonát képező ingatlanon közérdekből korlátolt átjárást enged, az átjárást kavicsoztatással útszolgalommá lehessen átváltoztatni és ebben, valamint abban is látja a birtokháborítást, hogy az 1894 : XII. tc. 37. §'-a 2. pontja szerint ily ügyben a községnek se joga, se kötelessége cselekedni. A kir. járásbíróság ezután 1911. évi május hó 9-én 1910. Sp. 180/4. sz. a. hozott ítéletével a birtokháborítást megállapította és kötelezte álperest a lyukak betömésére, a kavics elhordására és 20 kor. kár megfizetésére. A megokolás szerint peres felek előadásából megállapítandó volt, hogy felperesnek a kertek megetti dűlőben levő kaszálóján keresztül mezei út vonul át. A kérdéses út pázsitosan is használható, nem szükséges az, hogy kavicsolt úttá alakítassék át. A kavicsoztatásból felperes kárt szenvedett, mert a ritkán használt pázsitos útról füvet kaszálhat, sőt ha a közlekedés más helyre tétetik át, az utat fel is szánthatja. A képviselőtestületjoga az 1890: I. tc. V. fej., 1894: XII. tc. V. és az 1894. évi 4800. sz. földmivelésügyi miniszteri rendelet V. fejezetében foglalt rendelkezések szerint a mezei dűlőútnak jókarban tartására terjed ki és az O. ptkv. VII. fej. intézkedései szerint a szolgalom kiterjesztése tiltva van; a képviselőtestület tehát hatáskörét túllépte, midőn a kavicsozást elrendelte és ezzel a tényleges állapot megváltoztatásával felperesnek a tulajdon szabad