Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára V. kötet 1912 (Budapest, 1913)

58 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. és a panasznak a kir. bírósághoz való áttételét elrendelte, mert a feljelentésben idézett hatásköri bírósági határozattal elintézést nyert eset annyiban nem egyező a jelen esettel, amennyiben ott a kártevők íerdei kárnál) és a károsultak többen voltak ; míg itt csak kártevőknek vannak többen megnevezve és a károsult egy. A hatásköri bíróság a kérdéses ügy indokolásában kiemeli, hogy a megállapított tényállás szerint terheltek a vádbeli cselekményt nyolc helyen, különböző egyének kárára követték el, cselekményük tehát annyi különálló deliktumként jelentkezik, a hányan vannak a jogközösségben nem álló károsultak. Ezek szem előtt tartása mellett a jelen esetben az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik; egy egységes cselekménnyel lett több egyén közös alkalmazottja — tehát voltaképen egy egyén — által egy károsultnak 60 koronát meghaladó kár okozva; megjegyezvén, hogy a hatásköri bíróság 1910. Hb. 18. sz. a. határozatával kimondotta, hogy a követelt kárdíj az okozott kárt helyettesíti és így a 60 koronát meghaladó kárdíj iránti követelés is a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Panaszos felebbezéssel élt s abban előadta, hogy néhány gazda sem társaságot, sem egyesületet nem alkot, nem képez önálló jogi összességet, nem bír külön személyiséggel; miért is a juhtulajdonosok a kárdíjért nem egyetemleg, hanem csakis saját juhaik arányában felelősek ; egy-egy gazda által fizetendő kárdíj pedig a 60 koronát meg nem haladja. Az 1910. Hb. 48. sz. határozattal eldöntött eset hasonló, mert ott a károsultak nem voltak jogközösségben, jelenleg pedig a kárttevők közt nem lehet jogközösséget megállapítani. A főldmívelésügyi m. kir. miniszter 1911. szeptember 4-én 81366. IV. 2. 1911. sz. a. hozott határozatával az alispán végzését indokainál fogva annyival is inkább helybenhagyta, mert ebben az esetben egy kihágási tényről van szó, melyet K. I. követett el, aki az általa okozott kárért is teljes összegében felelős. A lőcsei kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott a vád képviseletét nem vette át. A kir. járásbíróság pedig 1911. október 23-án 1911. B. 350. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert az 1894 : XII. tcz.nek a mezőrendőri kihágási ügyekben eljáró hatóságok illetékességét megállapító 103. §-a a tényleg felmerült «kár» és a 110. ;i-ban jelzett «kárdíj » között lényeges külömbséget tesz akkor, amidőn a 3. pont második bekezdésében ezzel a rendelkezésével: oha ellenben a kár 40 korona értéket meg nem halad, vagy a károsult a 110. §-ban jelzett kárdíjjal megelégszik)), a 3. pont a) és b) alpontjában megnevezett hatóságok hatáskörébe utalja az ügyet — tekintet nélkül az igényelt «kárdíj» nagyságára — míg tényleg felmerült kár esetén csak akkor, ha ez 40 koronát meg