Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára V. kötet 1912 (Budapest, 1913)

38 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. és panaszolta, hogy R J.-tó'l elvállalta az erdősor 7. sz. a. telepnek gon­dozását havi 52 kor. fizetésért lakás, fűtés, világítás, egyéb naturálék és a termelt növények eladási árának egyharmadrészeért. Vállalt kötelezett­ségének eleget is tett. A tél folyamán az üvegházakban legkevesebb 500 drb eladásra alkalmas már virító, bármely pillanatban értékesíthető rózsaoltványt, melegágyakat készített ; saját magvai elvetése útján temérdek háztartási növénypalántát állított elő, melyek szintén el­adásra készen vannak; a parkban a tavaszi munkát elvégezte és a tavaszi szőllőmunkára felügyelt. Midőn azonban eddigi munkájának gyümölcsét szedni tudta volna, E. J. xok nélkül elküldte és bizo­nyítványát is visszatartotta. Követelte tehát a három hónapi felmondási időre járó 156 koronát, 500 drb rózsatőnek 500 kor. árából J/3-ad részt, azaz 166 koronát és a plántákért 50 melegágyablak után 3 kor. 30 fillér­jével 165 koronát, összesen 487 koronát és bizonyítványainak kiadását. A mezőrendőrkapitány 1911. évi április hó 30-án 1329/1911. kih. sz. a. hozott végzésével a panaszt dllatékesség hiányában» elutasította, mert panaszos a panaszból kitűnőleg, mint okleveles kertész nyerő alkalmazást E. J.-nél, ahol panaszlott díszkertjének gondozásánál és gyarapításánál szaktudást és képzettséget feltételező foglalkozást teljesített havi 52 kor. fizetésért s a termelt növények eladási árának Vs-ad részeért, ennélfogva tehát panaszos ez a viszonya panaszlottal a gazda és cseléd közötti vi­szony jellegével nem bir, mert a munkaköre különleges képzettséget igénylő és javadalmazása is nem a gazdasági cselédnél szokásos bér és ellátás, hanem fizetés és jutalék. De ebből kifolyólag panaszos mezei munkásnak sem minősíthető, mert megfogadásának, illetőleg szerződteté­sének alapjául nem munkásigazolvány, amely a mezei munkások szerződ­tetésének egyik kelléke és amely hiányában a mezei munkások a mező­gazdasági törvény értelmében azoknak nem minősíthetők, hanem pana­szosnak a kertészeti teendőkben való jártasságát és szakképzettségét tanú­sító bizonyítvány szolgált. P. S. ezután keresetét a debreceni kir. járásbírósághoz adta be. Eb­ben azonban már 590 koronát kért megítélni. A tárgyaláson becsatolta a szolgálati szerződést, mely szerint: E. J. felfogadja 1910 november 19-én P. S. kertészt az Erdősor 7. sz. a. lévő kertészete teljes gondozására az alanti feltételek mellett egyelőre 1911 de­cember i-ig; 1. a fizetés havonta 52 kor; 2 kgr szalonna; lakás, fűtés, világítás és a termelt zöldségből saját szükségleteire való; valamint ser­téstartás. A piacra termelt növények eladási árának v'3-ada, a mag ára és esetleg a szükségelt napszámbérek levonása után szintén őt illeti; 2. tar­tozik a kertész minden lehetőt elkövetni a termelés fokozására, a park kiültetése, gondozása, virágház kezelése, növényszaporítás, szőllőmunka

Next

/
Oldalképek
Tartalom