Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára V. kötet 1912 (Budapest, 1913)

22 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 11. Az értékmegállapítás szempontjából a nyomozás adatait is figyelembe kell venni, de ha a nyomozás nem tartalmaz oly határozott adatot, amely a sértett értékelő adatait nyilvánvalóan megcáfolná, annak az eldöntése, hogy ezek az adatok a valóságnak megfelelnek-e, az ügy érdemi elbírálására tartozik. Ehhez képest a rendes bíróság hatáskörének megállapítása nem zárja ki azt, hogy ha a cselekményt tárgyalás után a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozónak ismerné fel, azt a Bp. 22. §-a alapján szélesebb hatáskörénél fogva kihágásként bírálja meg. 1912 február 5. 1911. Hb. 107. sz. I. Sch. A. gazdatiszt, végegyházai lakós panaszt tett K. I, ennek neje V. A. és 15 éves I. nevű fia ellen azért, mert azok az özv. Seh. Gy. bérletéhez tartozó gyümölcsöskertbó'l körülbelől 20 drb szilvafát kivágtak és elvittek, miáltal összesen 300 K kárt okoztak. Panaszolta Sch. A. azt is, hogy K. I. Sch. Gy.-nétól két drb, egyenként 60 fillér értékű tézslát is ellopott. A trencséni járás főszolgabírója a feljelentést a trencséni kir. ügyészségnek megküldötte s ez nyomozást rendelt el. A nyomozás befejezése után a kir. ügyészség 3414/1911. k. ü. sz. a. hozott határozatával az iratokat a fennforogni látszó lopás vétségének elbírálása végett a trencséni kir. járásbírósághoz tette át, mert a nyomozás adatai szerint csupán annyi mutatkozik bizonyítottnak, hogy K. I. és hozzátartozói a sértett gyümölcsöskertjébó'l egynéhány alkalommal kivágott gyümölcsfát vittek el; ezen néhány fának összértéke pedig a 200 koronát meg nem haladhatja. A trencséni kir. járásbíróság 1911. évi július 6-án 1911. B. 538/1. sz. alatt hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg és az iratokat a trencséni járás főszolgabírójához tette át, mert a nyomozás során csak az nyert igazolást, hogy ifj. K. I. és K. L-né V. A., özv. Sch. Gy.-né gyümölcsöskertjéből néhány szilvafát kivágtak. Ezek értéke azonban nem lehetett 60 K-nál nagyobb s így a cselekmény az i894:XII. tc. 93. §-ának 2. pontjába ütköző mezőrendőri kihágás, melynek elbírálása az idézett törvény 103. §-a szerint 40 koronán felüli kárértékben a főszolgabíróhoz, 40 koronán alul pedig a községi elöljárósághoz tartozik. A főszolgabíró 1911 augusztus hó 12-én 3651. sz. a. kelt átiratával az iratokat a kir. járásbírósághoz visszaküldötte, mert az iratokból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a kár 50, 60 vagy 70 korona, s az csupán a járásbíróság egyéni véleménye, hogy a kár nem lehetett több 60 koronánál.