Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

240 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A visszatérítendő hivatali túlélvezmény behajtása iránt ren­des birói útnak nincs helye. 1911. dec. 11. Hb. 98. sz. I. Dr. G. J. kó'rösbányai kir. járásbirósági aljegyző állásáról le­mondván, szolgálata alól 1906. évi április hó 17-én felmentették; és illet­ményeit beszüntették. Minthogy pedig a nevezett aljegyző által felvett illetményeknél a felmentés idejében 50 K 55 f. fizetés és 60 K 84 f. lak­pénz, összesen 111 K 39 f. túlélvezmény mutatkozott, a m. kir. igazság­ügyminiszter a dévai kir. törvényszék elnökét felhívta, hogy a 111 K 39 f. kincstári követelés behajtása iránt az 1875. évi december hó 7-í'n 35497. I. M. sz. alatt kelt rendelet és a fennálló gyakorlat értelmében intézkedjék. Dr. G. J. a tartozás elengedését vagy annak részletekben való tör­leszthetését kérte és a m. kir. igazságügyminiszter a havi 20 K részletek­ben való törlesztést engedélyezte. Dr. G. J. azonban többszöri sürgetésre csak egy havi részletet fizetett és ez okból a m. kir. igazságügyminiszter 1909. évi július hó 13-án 1909. Eg. 1226,1. sz. a. kelt határozatával a dévai kir. törvényszék elnökét felhívta, hogy amennyiben a hátralékos tarto­zásnak megfizetése iránt intézett felhívás eredménytelen volna, a kielégí­tési végrehajtást szorgalmazza. A tartozás behajtása a m. kir. kincstári jogügyigazgatóságra bízat­ván, dr. G. J. összesen 65 koronát törlesztett, a hátralékos 46 K 39 f, a in K 39 fillérnek 1908 május 14-től járó 5% kamata és 2 K perköltség erejéig pedig a kir. kincstár képviseletében a m. kir. kincstári jogügyigaz­gatóság a temeskubini kir. járásbíróságnál fizetési meghagyást eszközölt ki. Dr. G. J. ellentmondása következtében sommás per keletkezett és a temeskubini kir. járásbíróság 1910. évi július hó 19-én 1910. Sp. I. 872'3. sz. alatt kelt ítéletével alperest marasztalta, mert oly tételes tör­vény vagy rendelet vagy jogszabály nincsen, hogy a bírósági tisztviselő, ha szolgálatát a kapott fizetés leszolgálása előtt hagyja el, a hátralékos időre járó fizetést és lakpénzt is megtarthatja és ez őt jogosan megilletné ; kétségtelen tehát, hogy az a magánjogi szabály érvényesül, hogy a szol­gáltatás fejében kapott ellenszolgáltatásból visszajár annyi, amennyivel az ellenszolgáltatás a szolgáltatást meghaladja. A marasztalt fél felülvizsgálati kérvénye következtében a fehér­templomi kir. törvényszék, mint felülvizsgálati bíróság 1910. évi november hó 29-én 1910. E. 181. sz. alatt hozott Ítéletével (helyesen végzésével) a kir. járásbíróság ítéletét feloldotta és az eljárást megszüntette, mert az 1893 : IV. tc. 16. §-a értelmében azon kérdésekre nézve, amelyek az államtiszt­viselőket ezen törvény alapján megillető igényből erednek, az illető miniszter illetékes a határozathozatalra. A miniszter tehát nem mint felügyeleti ható-

Next

/
Oldalképek
Tartalom