Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 233 Bars vármegye közigazgatási bizottsága 1909. április hó 14-én 757/909. sz. a. kelt véghatározatával a főszolgabíró határozatát indokainál fogva helybenhagyta. A vallás és közoktatásügyi miniszter 69137/909. sz. a. kelt rendeletével a határozatokat megsemmisítette és az eljárt alsóbb hatóságokat ujabb határozathozatalra utasította, mert az idézett 115277 1908. sz. határozat csak abban a tekintetben határozott, hogy a rabbihelyettes és anj akönyvvezetői állást illetőleg a hitközség nem mondhat fel, ellenben a jegyzői, kántori és hitoktatói állásokat illetőleg felmondhat. Ha tehát Sch. J. «felmondható» állásban teljesített tényleges szolgálatért követel fizetést és ha a tényleges szolgálat a felmondás előtti időben teljesíttetett, úgy az értök járó illetmény, mint a szolgálati viszonyból folyó, közigazgatási úton megítélendő és behajtandó. Tekintettel azonban arra, hogy Sch. J. most a "felmondási idő után» teljesített szolgálatért kér fizetést, ez csak magánjogi alapon követelhető és elbírálásukra a kir. járásbíróság illetékes, ez okból Sch. J. követelésével a kir. biróság elé lett volna utasítandó. Az aranyosmaróti járás főszolgabírója 1909. évi július hó 30-án 3369/909. sz. a. az ügyét hatásköréhez nem tartozónak nyilvánította, azzal az indokolással, hogy Sch. J. a felmondási idő letelte után teljesített munkásságáért követel díjazást, a felmondási idő letelte után pedig a hitközség alkalmazottjának nem tekinthető. Sch. J. ezután az aranyosmaróti kir. járásbíróságnál sommás pert indított az aranyosmaróti congressusi izr. hitközség ellen. Keresetében előadta, hogy a hitközség tartozik neki az 1905. évi június hó i-től 1907. évi szeptember hó 10-ig az aranyosmaróti állami elemi fiú és leány, az ugyanottani állami polgári leányiskolában az izr. növendékeknek adott hitoktatásért 765 K-val. Törvényeink szerint a hitközségek kötelesek hitoktatóról gondoskodni és jóllehet a hitközség nem csak tudomásul vette, de még elismerésben is részesítette tevékenységét, vonakodik mégis ezt a díjat kiszolgáltatni, melyet megelőző több mint 15 éven át mindig fizetett. A kir. járásbíróság 1910. évi február hó 3-án 1910. Sp. II. 36/2. sz a. hozott végzésével alperes pergátló kifogását elvetve, hatáskörét megállapította, mert az 1888. évi 1191. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet utolsó bekezdése szerint a felek az 1869. évi június hó 14-én kelt kir. rendelet 60. §. e) pontjában írt izr. kerületi egyházbiróságnak magukat egyátalán nem kötelesek alávetni, hanem panaszos ügyeikkel a közigazgatási hatóság elé fordulhatnak s ez a rendelet az 1869. évi rendeletre hivatkozással bocsáttatott ki és azóta az az állandó gyakorlat fejlődött ki, hogy az izr. hitközség beléletében a felek és egyháztagok, valamint hivatalnokaik közt előforduló peres kérdések rendszerint a köz-