Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 205 tc. 1. §-a értelmében gazdasági cselédnek tekintendő s az általa az ellenszolgáltatások fejében követelésbe vett összeg nem kárkövetelés, hanem bérkövetelés, mely az 1907. évi XLV. tc. 62. §-a értelmében a követelés összegére való tekintet nélkül az ezen §-ban meghatározott közigazgatási hatóságok Ítélkezése alá tartozik. A bíróság tárgyalás után nem teheti át az ügyet a közigazgatási hatósághoz. 1910 szept. 26. Hb, 57. I. A szeniczi m. kir. járási erdó'gondnokság feljelentette Sz. P. miavai lakost, mert a Miava község tulajdonát képező' erdőből egy drb cseresznyefát kivágott és elvitt; az értéket vagyis kárösszeget 22 K-ban, a kártérítést 5 K 50 f-ben, összesen 27 K 50 f-ben számította fel és az. erdőtörvény 90. §-ára hivatkozott. A miavai járás főszolgabírója által tartott tárgyaláson terhelt azzal védekezett, hogy a cseresznyefát az erdő mellett levő szántóföldről, mely az ő tulajdona, vitte el: ez okból az iratoknak a kir. bírósághoz való áttételét kérte. Az erdőőr ezzel szemben azt vallotta, hogy a kérdéses terület a község tulajdona és hogy az erdőhöz tartozik ugyan, azonban szántóföld. A főszolgabíró 1910. évi március hó 22-én 127. kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert a tárgyalás során a tényleg fennálló birtokviszony kinyomozható nem volt és e miatt a kihágás elkövetésének kérdése törvényszerűen el nem dönthető ; a felek kölcsönös igényeikkel rendes birói útra utasítandók voltak, amit a m. kir. belügyminiszter 63,226/889. sz. határozatában elrendel. Tekintettel pedig arra, hogy ebben a kihágási ügyben ingatlan vagyonrongálás vétségének tényelemei is fennforogni látszanak, az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A miavai kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott a vád képviseletét elvállalta és a terheltnek a Btk. 333. §-a alapján megbüntetését indítványozta. A kir. járásbíróság tárgyalást tartott és 1910. évi május hó 3-án 1910. B. 113/3. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert K. P. erdőőr vallomásával bizonyítottnak vette azt, hogy a vádlott a fát az erdőből vágta ki; bizonyítottnak vette ezt még azért is, mert az erdőmérnök az 1879: XXXI. tc. 63. §-a szerint köteles a helyszínén előbb 99.