Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

i8o HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Arad vármegye közigazgatási bizottsága, mint III. fokú hatóság 1910évi február hó 7-én 410. sz. a. hozott Ítéletével a másodfokú Ítéletet indokainál fogva helybenhagyta és a paulisi községi elöljáróság a közigazgatási bizottság utasítása következtében az iratok a máriaradnai kir. járásbírósághoz tette át. Az ügyészségi megbízott hivatkozással az ügyészség határozatára az ügynek a közigazgatási hatósághoz való áttételét indítványozván, a kir. járásbíróság ezután az iratokat az aradi kir. ügyészséghez, az utóbbi pedig az aradi kir. törvényszék, mint büntetőbírósághoz tette át és ez az 1910. évi március hó 25-én 3983/1910. B. sz. a. hozott végzésével ebben az ügyben a Btk. 420. §-ába ütköző sirrongálás vétsége miatt ((illetékességét* nem állapította meg, mert a panasz tárgyát gyanúsítottak azon cselekménye képezi, hogy a sírkertből bemászás útján 30 K értékű ingót jogtalan eltulajdonítási szándékból elvettek, szándékuk tehát nem a megrongálásra, aminek különben sem tekinthető a sir ideiglenes díszítésére ázolgáló virág elvitele, hanem a lopásra irányult s így cselekményük a Btk. 420. $-ába ütköző sirrongálás vétségét nem állapítja meg, hanem az az 1894: XII. tc. 93. §. szerint minősülő mezőrendőri kihágás. II. Az 1894: XII. tc. a büntető törvényekben meghatározott cselekmények közül csak azokat minősíti, egyéb feltételek mellett, mezőrendőri kihágásoknak, melyek a mezőgazdaság céljaira szolgáló területeken és dolgokon követtetnek el. A temető pedig ebben a minőségében a mezőgazdaság; céljaira szolgálónak nem tekinthető. Minthogy tehát a vád alapjául vett és még érdemi elbírálásra váró az a tett, hogy a temetőből 30 K értékű virág; a tulajdonos beleegyezése nélkül elvétetett, más, különösen a Btk. 336. §-ának 2. pontja alá vonható minősítő körülmény hiányában, a Btk. 333. §-ába ütköző lopás vétségének, de nem az 1894: XII. tcikk szabványai alá sorozható mezőrendőri kihágásnak külső ismérveit tünteti íel, a fentemlített vétség; elbírálása pedig az 1897: XXXIV. tc. 18. §-ának L 1. pontja szerint a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozik, ennélfogva ebben az ügyben az eljárást a rendes bíróság hatáskörébe tartozónak kellett kimondani.