Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 121 sította, mert magánjogi követelésről lévén szó, ez ügyben eljárni nem <(illetékes». A határozatról a zárgondnokot a főszolgabiró távbeszélő' útján nyomban értesítette, azonkívül azt kézbesítette is. Dr, A. B. zárgondnok felebbezvén, Torontál vármegye alispánja 1909. évi december hó 14-én 35,100. sz. a. hozott véghatározatával a főszolgabiró véghatározatát feloldotta és a főszolgabírót oda utasította, hogy hasonesetben a fél kérelmére és költségére a karhatalmat rendelje ki, mert a m. kir. csendőrség részére kiadott szolgálati utasítás 6. §-a értelmében a csendőrség az állampolgárok személyének és vagyonának oltalmára van hivatva, miből folyólag, ha valamely állampolgárnak, akár személyét, akár vagyonát illetőleg oltalomra van szüksége, az tőle meg nem tagadható. Az alispán határozatának vétele után a főszolgabíró a nagyszentmiklósi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatósághoz fordult és a kir. járásbíróság 1910. évi január hó 5-én 15,428/1909. tkv. sz. a. kelt «átiratában» a főszolgabírót arról értesítette, hogy dr. A. B. zárgondnok, amenynyiben karhatalomra volna szüksége, azt csak bírósági intézkedésre veheti igénybe. A főszolgabiró ez alapon Torontál vármegye alispánjához 1910. évi január hó 12-én 8028. sz. a. felterjesztést intézett és az iránt kért utasítást, hogy az alispán határozatát a bírósági «átirat» következtében módosítja-e avagy kézbesítse-e azt adott formában dr. A. B. zárgondnoknak. Az alispán az iratokat a hatásköri bírósághoz terjesztette fel, mert szerinte a fennforgó esetben az 1881 : LX. tc. 208. és 209. §-a szerint már tényleg foganatosított és bíróilag kinevezett zárgondnok, tehát birói kiküldött kért személyi biztonságára karhatalmat és mert e miatt a nagyszentmiklósi kir. járásbíróság 15,428/1909. tkv. számú intézkedése (átirata) és a 35,100,1909. sz. alispáni határozat között hatásköri összeütközés esete forog fenn. II. Az 1907: LXI. tc. 7. §. szerint a hatásköri összeütközés felmerülésének feltétele az, hogy a különböző hatóságok ugyanabban az ügyben határozatot hozzanak. Á törvény értelmében nem elég tehát a hatásköri összeütközés felmerüléséhez az, hogy az ügy a hatóság elé vitessék, hanem szükséges az is, hogy a hatóság abban az ügyben határozatot hozzon és pedig vagy a hatáskör kérdésében hozzon határozatot, vagy az ügy érdemében határozzon eljárjon, amiből a hatáskör kérdésében való állásfoglalása kitűnjék.