Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 115 A kir. járásbirósát/ 1908. évi október hó 20-án 1908. Sp. I. 847/2. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogását elvetette és 'az ügy érde­mébe bocsátkozott, mert a kereset tartalma szerint felperes szolgálata a báztartás vezetésében állott; az ilyen szolgálatot teljesítő egyén pedig az 1876 : XIII. tc. 1. §. értelmében cselédnek nem tekinthető, amiért is az ily szolgálati viszonyból felmerült vitás kérdések elintézése az általános magánjog szabályai szerint a biróság hatáskörébe tartozik. Továbbá, mert felperes az 1877 : XX. tc. 4. §. értelmében gyámi képviselet nélkül is perelni jogosult. Az érdemleges tárgyalás során az alperes előadta, hogy felperest örökbefogadni akarta és vele cselédmunkát nem végeztetett. A kir. járásbiróság ezután 1908. évi december hó 30-án 1908. Sp. I. 847/3. sz. a. hozott ítéletével felperest keresetével elutasította, mert a tanúvallomások alapján beigazoltnak vetté, hogy alperes felesége a fel­peres nagynénje és bogy alperes felperest családtagként, az ezt megillető tartásban és ellátásban részesítette. Ily körülmény közt felperesnek bizonyítani kellett volna, hogy szol­gálati díj kiköttetett, vagy a szolgálat fejében való jutalmazás igértetett volna. — Ezt azonban nem bizonyította; ettől eltekintve pedig követelése időelőtti, mert férjhez nem ment. A szabadkai kir. törvényszék, mint felebbezési biróság 1909. évi március hó 19. napján 1909. D. 62 sz. a. hozott végzésével a kir. járásbiróság Ítéletét hivatalból észlelt pergátló ok alapján feloldotta és az eljárást megszüntette, mert a kereseti előadás szerint a felperes az alperes ház­tartásában személyes és folytonos szolgálatnak bérért való teljesítésére kötelezte magát és ezen tényállás alapján az 1876 : XIII. tc. 1. §-a értel­mében a kereseti követelés tárgyát cselédbérnek kell minősíteni, tekintve azt is, hogy a szolgálatnak a szei-ződéssel megállapított időtarma az ezen törvényben megállapított legkisebb időtartamot meghaladja; — ily köve­telés érvényesítése pedig a hivatkozott törvény VII. fejezete szerint pol­gári perútra egyáltalán nem tartozik. A. D. ezután panaszával Szabadka sz. kir. város rendőrkapitányához fordult; — itt azonban követelését 1126 koronára felemelte. A rendőrkapitány érdemleges tárgyalást tartott; —P. A. panaszlott képviselője pedig a hatásköri bíróságnak 1908. Hb. 79. sz a. hozott hatá­rozata alapján hatásköri kifogást tett. A rendőrkapitány ezután 1909. évi november hó 11-én 25,875. sz. a hozott végzésével az eljárást hatáskör hiányában megszüntette, mert a «felperest az alperes évek, hónapok és napokban ki nem fejezhető időre és nem bérfizetés, hanem legfeljebb bizonytalan időben és bizonytalan értékkel leendő kárpótlás állítólagos ígérete mellett vette magához, bár 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom