Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Sí A besztercei kir. járásbíróság ítéletének meghozatala után 1909. évi szeptember hó 30-án B. A. a férj fordult Csikvármegye árvaszékéhez és (•jogorvoslat iránti kérelemnek)) címzett beadványában kérte, hogy <<az 1877: XX. tc. 13. §. és az 1894: XXXI. tc. 97. §. világos rendelkezése alapján az árvaszék e perben magát illetékesnek mondja ki, a kir. járásbíróság illetékességét szállítsa le és annak ítéletét semmisítse meg. Az árvaszék 1909. évi szeptember hó 30-án 10,553. sz- a- hozott határozatával folyamodót kérelmével elutasította, mert az árvaszék hatáskörébe nem tartozik a kir. bíróságok ítéleteinek, vagy végzéseinek hatályon kívül helyezése, illetőleg a kir. bíróságok ítéleteinek, végzéseinek jogorvoslatokon alapuló bírálata még a folyamodó által kérésében idézett törvényszakaszok szerint sem. B. A. az árvaszék határozatának kézhezvétele után közvetlenül a hatásköri bírósághoz fordult és bejelentette, hogy ügyében a besztercei kir. járásbíróság Ítélete és Csikvármegye árvaszékének 10,553 1909. sz. a. határozata következtében hatásköri összeütközés merült fel. A hatásköri bíróság a kérelmet az 1907: LXI. tc. 25. és 13. §. alapján hivatalból visszautasította. B. A. ezután a bejelentést a törvénynek megfelelő kérvényben megismételte és a hatásköri bíróság felhívására a besztercei kir. járásbíróság azt jelentette, hogy az iratok felebbezés következtében a besztercei kir. törvényszékhez, mint felebbezési bírósághoz, a törvényszék pedig, hogy «felfolyamodás következtében)) a kolozsvári kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati bírósághoz terjesztettek fel. A hatásköri bíróság ez okból a kir. ítélőtáblát felhívta, hogy amenynyiben a kir. törvényszék a hatáskör kérdésében végzést hozott és ez ellen irányul a felfolyamodás, úgy azt az 1907 : LXI. tc. 7. §. értelmében intézze el és annak utána intézkedjék, hogy az ügy a hatásköri bírósághoz felterjesztessék. Az iratok felterjesztettek és kitűnt, hogy a besztercei kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság 1909. évi december hó 17-én 1909. D. 212. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság ítéletét a S. E. 166. és a 27. §. 1. p. értelmében hivatalból feloldotta és az eljárást megszüntette, mert nem vitás az, hogy peresfelek tartósan különválva élnek, de törvényesen el nem váltak; az 1877: XX. tc. 13. §. rendelkezései szerint abban az esetben, ha a szülők törvényesen el nem váltak, de tartósan különválva élnek és gyermekeik eltartásáról nem intézkednek, az iránt, hogy a tartás és neveltetés költségeit melyik szülő legyen köteles viselni, a gyámhatóság határoz. (1902. ápr, 8. 10,902. IM. sz. határozat.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság tekintettel arra, hogy felperes a felebbezési tárgyaláson keresetét havi 50 koronára leszállította, illetékességét megállapította, továbbá 1910. évi február hó 7-én Térfi : Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára. III. 6