Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 35 A rendőrkapitány tárgyalást tartott és panaszlott tagadta, hogy a panaszost kocsisnak felfogadta; a panaszost azonban több Ízben bérruhában a kocsi hátsó bakján magával vitte, amire a panaszos szívességből vállalkozott és ezért panaszos borravalót kapott. A rendőrkapitány ezután 1909. évi márczius 8-án 13689/1908. II. sz. a. hozott határozatával hatáskörét nem állapította meg, mert a tárgyalás adatai szerint a bér nagysága és a szolgálati viszony szabályozva nem lett. A tanuk vallomásából kitetszik, hogy panaszos az állítólagos szerződési viszony tartama alatt nem volt cseléd, panaszlott pedig tagadta, hogy panaszost bérfizetés igerete mellett kocsisnak felfogadta. Miután bérkikötés mellett létrejött szolgálati viszony nem igazoltatott, panaszos az 1876 : XIII. t. cz. 1. §-a értelmében cselédnek nem tekinthető és a peres felek közt fennállott jogviszony az általános magánjog szabályai szerint bírálandó el. B. A. ezután keresetét a budapesti VII. ker. kir. járásbíróságnál adta be. Ebben annyiban módosította a tényállást, hogy belépésekor a bérre nézve megállapodás nem történt, azonban, miután előbbi helyén, melyet alperes felszólítására hagyott el, havi 96 K fizetése volt, bérét havi 96 K-ban számította fel; továbbá, hogy alperes csak 20 K-t fizetett neki; ez alapon a hátr. bérösszeget 364 K-ban számította fel. A kir. járásbíróság tárgyalás után 1909. évi július hó 29-én 1909. Sp. X. 411 6. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette. A megokolás szerint a rendőrkapitányi határozat indokai az ügy érdemét érintik és a hatáskör kérdését nem befolyásolhatják, mert jogelv, hogy a hatáskör mindenkor csak a kereset szempontjából bírálandó el. Felperes keresetében azt vitatja, hogy alperesnél előzetes megegyezés következtében a bérfizetési igéret ellenében négy hónapon keresztül állandóan kocsis, tehát háztartáshoz tartozó teendőket végzett; a szolgálat minősége tehát az ő cselédi jellegét az 1876: XIII. tc. 1. §. értelmében kétségtelenül megállapítja és ebből a viszonyból származó követelése a felhívott törvény 115. § szerint a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. De helyt kellett volna adni alperes pergátló kifogásának még akkor is, ha a hatáskör megállapításánál felperes előadásai irányadóknak elfogadhatók nem is lettek volna, mert a rendőrség által kihallgatott négy tanú egybehangzó vallomásából megállapítható, hogy felperes alperesnél kocsisteendőket hónapokon keresztül végzett. E tényállás mellett lényegtelen a hatáskör szempontjából, hogy a szolgálati, vagy a felmondási időt előre a felek meg nem határozták, mert az 1876: XIII. tc. 65. §-ában foglalt vélelem tanúsítja, hogy a szerződés a 3*