Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)
32 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 15. Több tettes mezei legeltetésével okozott, 60 K-t meg nem haladó kár miatt közigazgatási útra tartozik az eljárás akkor, ha nincs alap annak a megállapítására, hogy a tilos legeltetés mindegyik feljelentettel szemben a többiek tevékenységétől függetlenül elbírálandó külön önálló cselekmény. Tárgyalás után a bíróság nem teheti át az ügyet a közigazgatási hatósághoz. 1910 jan. 31. 1909. Hb. 117. I. P. J., glogoni lakos, a Borcsa község határában fekvő «Korilova» nevű kincstári birtok haszonbérlője, a pancsovai kir. járásbírósághoz beadott feljelentésében előadta, hogy haszonbérlete egy részét több románpetrei lakosnak legeltetésre albérletbe adta: 1908. évi július hó 28-án 1. S. J., 2. Sz. Gy., 3. P. P., 4. N. M., 5. J. P., 6. M. Gy., 7. G I., 8. G. A. 9. Sz. P., 10. Sz. L, 11. M. T., 12. P. P. és 13. L. T. juhtulajdonosok és pásztorok, románpetrei lakosok 618 drb. juhhal, továbbá 1. J. P., 2. M. T. 3. G. I.,4. B. L, 5. M. Gy., 6. P. T., 7. Sz. P. I., 8. Sz. P. II., 9. Sz. I., 10. M. M., 11. B. T. románpetrei lakosok, ökörtulajdonosok és pásztorok 41. drb. ökörrel szénakaszálójába hatoltak, azt legeltették és ezáltal a becslési jegyzőkönyv szerint 500 korona kárt okoztak. Kérte, hogy nevezettek ellen a Btk. 421. §-ába ütköző vétség miatt a bűnvádi eljárás megindíttassék, hogy azok megbüntettessenek és 500 korona kár, 20 korona becslési költség és a felszámított költségeknek egyetemleges fizetésére köteleztessenek. Az ügyészi megbízott a vád képviseletét nem vette át. A kir. járásbíróság által az 1908. évi október hó 13. napján megtartott tárgyaláson 17 terhelt jelent meg és a főmagánvádló képviselője az írásbeli feljelentést fentartotta. A kir. járásbíróság 1908. évi október hó 13-án 1908. B. 715/4. sz. alatt hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg és az ügyet a pancsovai főszolgabíróhoz tette át. A megokolás szerint a vádbeli cselekmények mindegyik vádlottra nézve külön-külön az 1894. ®vi XII. tc. 94. £-ának f. pontjába ütköző mezőrendőri kihágást képeznek, mert tettes gyanánt összesen 21 egyén (helyesen 20 egyén) jelöltetvén meg, az 500 koronában felszámított kárösszegből 1—1 személyre 60 koronánál több nem esik ; így tehát a hivatkozott törvény 93. §-a értelmében mezőrendőri kihágás esetei forognak fenn. A főmagánvádló képviselője, továbbá a tárgyaláson megjelent vádlottak és ezek védője részéről a kir. járásbíróság végzése ellen közbevetett felfolyamodást a pancsovai kir. törvényszék, mint felebbviteli biró-