Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 53 október hó 16-án 88153. szám alatt kelt rendeletében M. M.-nak az 1905. évi szeptember hó 4-én elrendelt ujabb vizsgálat időpontjáig terjedő felfüggesztésének tartama alatt visszatartott illetményeihez való jogát megállapítván, a metropolitát felkérte, hogy az illetmény összegét állapíttassa meg s a megállapított összeget neki adja ki. Minthogy pedig az egyházi hatóság ennek a felhívásnak eleget nem tett, s minthogy M. M. a m. kir. Curiának 1892. évben hozott egy határozatából azt következteti, hogy ha az egyházi hatóság a lelkészi illetmény ügyének rendezését megtagadta, az igényt a rendes bíróság előtt kell érvényesíteni : M. M. azzal a kérelemmel fordul a hatásköri bírósághoz, hogy igényei érvényesítése szempontjából a rendes bíróság hatásköre állapíttassák meg. II. Az IM. 1908. I. 1996. szám alatt beadott nyilatkozatában azt a véleményt terjeszti elő, hogy a jelen ügyben hatásköri összeütközés esete nem forog fenn. III. A fentebb megállapított tényállás mellett hatásköri összeütközés esete nem forog fenn, mert: az 1907. évi LXI. tc. 7. §-a szerint, a hatásköri összeütközés fennforgásának első feltétele az ügynek ugyanazonossága ; már pedig a bejelentett esetben a rendes bíróság előtt folyamatban volt ügynek tárgya M. M.-nak 1897., 1898. és 1899. évi illetményei, míg a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedésének tárgya M. M.-nak lelkészi hivatalától 1902. évben történt első felfüggesztését követő időre járó illetményei. De emellett figyelembe veendő az is, hogy jelen esetben a hatáskör megtagadása csak a rendes bíróság részéről történt, ellenben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fentebb idézett rendeletében az illetményigény tekintetében érdemileg rendelkezett s ezzel a saját hatáskörét elismerte. Végül nem merült fel és egyáltalán fel sem merülhet hatásköri összeütközés esete a bejelentésben kiemelt abból a körülményből, hogy M. M.-nak a tényállásban említett 3000 K illetményigénye tárgyában a rendes bíróság hatásköre megtagadtatott, míg egy más, állítólag hasonló igény tárgyában hozott Curiai határozatból esetleg az következtethető, hogy az ilyen igény érvényesítése a rendes bíróság hatáskörébe tartozik.