Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. panaszolt tényállás a Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségének ismérveit tünteti fel, e vétség elbírálása pedig az 1897 : XXXIV. tc. 18. §. 6. pontja szerint a rendes bíróságok hatásköréhez van utalva: a fennforgó hatásköri összeütközést a fenti értelemben kellett eldönteni. 18, Szolgalomszerüleg, gyakorolt úthasználatba visszahelyezés birói útra tartozik; de egyedül a peres felek jogviszonyának elbírálása az 1890. I. illetőleg az 1894: XII. tc. alapján felmerülhető vitás kérdésekre vonatkozó közigazgatási hatáskört nem érinti. A bíróság érdemi határozata addig jogerőre nem emelkedhetik és a per tárgya itélt dologgá nem válik, mig a hatásköri bíróság az ügyet a bíróság hatáskörébe tartozónak nem nyilvánította. Azok az esetek, amelyekben a hatásköri összeütközés a bíróság érdemi határozatának meghozatala vagy a közönséges perjogi szabályok szerinti jogerőre emelkedése előtt merült fel, a 7. §. utolsó előtti bekezdése alá nem vonhatók, hanem a 10. §. alá esnek. 1909 jan. 7. 1908. Hb. 19. I. C. I., T. J. és C. P. lázi lakosok a szászsebesi kir. járásbíróságnál keresetet adtak be, melyben előadták, hogy M. G. lázi lakos a Z. nevű határon O. J. háza és a Sebespatak között közvetlenül a Sebespatakon átvezető községi bíd mellett elterülő rétjén emberemlékezet óta az év október hó 16-tól (szüret napjától) a következő év május hó i-ig szolgalmi jogon használt szekérutat 1904. év őszén kerítéssel elzárta. Minthogy a hidon alul fekvő szőlőkertek és rétekre szekéren csak ezen az úton juthatnak és minthogy a szabadon hagyott, be nem kerített hely oly szűk, hogy azon át szekérrel közlekedni nem lehet: ennélfogva kérték, hogy itéletileg mondassék ki, hogy M. G. birtokháborítást követett el és köteles a kerítést lebontani és a megjelölt útat legalább 4 méter szélességben különbeni végrehajtás terhe mellett békés birtokukba visszabocsájtani, esetleg tűrni, hogy a kerítés az ő költségére végrehajtás útján lebontassék. Alperes azt állította, hogy a kerítés felállítását a közigazgatási hatóság (főszolgabíró) engedélyével eszközölte. A járásbíróság helyszíni szemlét tartott, térvázlatot vett fel és 1905. október hó 11-én 1905. Sp. 289/6. sz. a. kelt végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott s a pert megszüntette, mert az 1894: XI1- tc94. §. d) p.-ba ütköző mezei rendőri kihágás esete forog fenn. A nagyszebeni kir. törvényszék 1905.'évi november hó 27-én 1905.