Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

326 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 26 rendbeli ítéletével M. B.-t annak megállapítása mellett, hogy az uradalmi erdőben 26 ízben lovait jogtalanul legeltette, az 1879: XXXI. tc. 100. §. alapján összesen 73 korona pénzbüntetésre és 73 korona kártérítésre ítélte. Bereg vármegye közigazgatási bizottsága mint erdei kihágási II. fokú bíróság 1907. évi március hó 14-én 3731 /1906. kih. sz a. kelt ítéletével az elsó'fokú ítéleteket az 1879: XXXI. tc. 69. és 93. §§-ai alapján megsemmisítette és az összes iratokat a kir. járásbírósághoz áttenni rendelte azzal az indokolással, hogy miután a marasztalt által 26 esetben okozott kár összege 73 koronát tesz ki, vagyis az 1879: XXXI. tc. 69. §-ban megállapított 60 korona értékhatárt meghaladja, a cselekmény vétséget képez, amelynek elbírálása a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. A beregszászi kir. járásbíróság gyanúsítottnak és a tanúknak a kihallgatásával megtartott tárgyalás után 1907. évi július hó 22-én 1907. B. 505/3. sz. a. kelt végzésével a további eljárást megszüntette és az iratokat a főszolgabírói hivatalhoz áttette, azon az alapon, mert az okozott kár összege a 60 koronát meg nem haladja és így az 1879:XXXI. tc. 100. $-a alá eső erdei kihágás esete forog fenn. Az ügyet az 1869: IV. tc. 25. §-a alapján a m. kir. minisztériumhoz terjesztették fel és a m. kir. minisztérium 1907. évi december hó 17-én tartott tanácsában hozott és 37)458/1907. IM. III. sz. a. kelt rendeletével közölt határozatával az ügyet a kir. bíróság hatáskörébe utalta, mert az 1879 : XXXI. tc. 157. §-ának második bekezdése értelmében a másodfokú erdei kihágási biróságnak az a határozata, mellyel az ügyet a kir. bíróság hatáskörébe utasította, a kir. bíróságra nézve irányadó és mert a kir. bíróság az ügyben már tárgyalást tartott és ez okból az ügyet a Bp. 22. §. értelmében a közigazgatási hatósághoz nem teheti át. A beregszászi kir. járásbíróság ennek folytán újból tárgyalást tartott, amelyen az ügyészségi megbízott a vádat M. B. irányában elejtette és indítványozta, hogy az iratok a vádlott szolgája : Á. B. és a vádlott M. P. nevű fia ellen fennforogni látszó erdei kihágás miatt a főszolgabíróhoz tétessenek át. Sértett képviselője mint pótmagánvádló kijelentette, hogy M. B. vádlott ellenében nem erdei kihágás, sem ingatlan vagyonrongálás miatt a vádat nem veszi át ugyan, de hozzájárult az ügyészségi megbízott indítványához ; fenntartotta azonban azt a jogát, hogy a vádlott szolgája és fia ellen folyamatba teendő kihágási ügyben a vádlott — mint családfő és gazda — ellen kártérítési igényét érvényesíthesse. A kir. járásbíróság ez alapon 1908. évi szeptember hó 10-én 1908. B. 3/7. sz. a. kelt végzésével az ingatlan vagyonrongálás, esetleg erdei kihágás miatt folyamatba tett eljárást megszüntette és az iratokat a főszolgabíróhoz áttette.