Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

228 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. tandó a S. E. részére kiutalt fizetéskiegészítés. Ezenkívül később adó- és egyéb tartozások címén 144 K 50 f követelés is támasztatott S. E. ellen. M. G., S. E.-nek fennebb említett hitelezője, az engedmény alapján folyamodott Szepes vármegye alispánjához, hogy az ő részére utaltassék ki S. E.nek esedékes 950 K illetménye. Az alispán 1772 1907. sz. a. hozott határozatával e kérelmet megtagadta abból az indokból, hogy az engedmény későbbi, mint a közigazgatási úton történt jogerős letiltás. E határozat jogerőre emelkedett. M. G. birói végrehajtást is vezetett S. E. ellen s lefoglaltatta a szóban forgó illetményt. E végrehajtási eljárásnak eredménye az, hogy a kassai kir. Ítélőtábla 74/1908. számú végzésében akkép rendelkezett, hogy csakis a fizetéskiegészítés és korpótlék címén járó 700 K-ból utalványozandó 200 K a M. G. követelésének törlesztésére. Szepes vármegye alispánja 1772 1908. sz. a. hozott határozatában a kir. Ítélőtábla idézett végzése alapján a kiutalást akkép teljesítette, hogy a már említett 144 K 50 f adó- és egyéb köztartozást a 200 K terhére számítva, 55 K 50 f-t utalt át a végrehajtást foganatosító kir. járásbírósághoz, a közigazgatásilag lefoglaltnak tekintett többi illetményt a szeretetház-alap követelésére elszámoltatta, s ugyané követelés biztosítására lefoglalta S. E.-nek 150 K hátralékos útiátalány illetményét is, melyre a már említett első letiltás nem terjedt ki. Úgy M. G., mint S. E. által megfelebbezett ezt a rendelkezést a vármegye közigazgatási bizottsága 550/1908. számú határozatával helybenhagyta. E határozat is jogerős. Ezután M. G. a lőcsei kir. járásbíróság előtt keresetet indított Szepes vármegye törvényhatósága, Szepes vármegye szeretetház-alapja és a kir. kincstár ellen 894 K 50 f és járulékai iránt, vagyis a S. E. szóban forgó 950 K illetményéből, a M. G.-nak a birói végrehajtás útján jutott 55 K 50 f levonása után fennmaradt összeg iránt. Keresetét arra alapítja, hogy az állítólagos közigazgatási foglalás semmis és érvénytelen, tehát a törvényhatóság jogtalanul tagadta meg a kereseti összegnek az ő részére való kiadását, a szeretetház és kincstár pedig jogtalanul tartanak arra igényt. A kir. járásbíróság 1908. Sp. 1006/3. sz. a. hozott végzésével helyt adott az alperesek pergátló kifogásának, mert a felperes a S. E. körjegyző visszatartott járandóságait követeli, a tisztviselői fizetések és járandóságok felett való rendelkezés pedig az utalványozásra hivatott hatóságot illeti, amely hatóság ebben az ügyben már jogerősen határozott is. A lőcsei kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság, 1909. E. 6. számú végzésével a kir. járásbíróság végzését megváltoztatta, a per elbírálását a kir. bíróság hatáskörébe tartozónak mondotta ki, mert nem az a vitás kérdés, hogy a követelt járandóságok S. E.-t megilletik-e, hanem az, hogy