Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára I. kötet (Budapest, 1909)

AZ I907 : LXI. TÖRVÉNYCIKK. 27 De méltánytalan is volna a felet a hatásköri panaszra szorítás útján utánjárással és költséggel terhelni. A negatív hatásköri összeütközési esetek túlnyomó nagy része szegény embereknek: cselédeknek, mezei munkásoknak, iparos segédeknek csekély értékű ügyében merül fel; pár korona összegű cselédbér, segédi követelés, mezei munkabér, mezei vagy erdei kár adja ez összeütközési eseteknek az anyagát. Ezeknek a kis embereknek már az is kárt okoz, hogy ügyük érvényesítése végett két hatósághoz kellett hiába fordulniok, nagyon súlyosan nehezednék rájuk az, ha a fórum megnyerése végett még egy harmadik hatósághoz is kellene folyamodniok és ebből a célból, ha személyesen járnak el, meghatalmazottat keresniök és a meghatalmazás költségét viselniök. Ehhez járul még az is, hogy a hatásköri bíróság előtti eljárásra és a hatásköri panasz benyújtására is jól megfontolt okokból ügyvédi kényszert kell felállítani. Az a költség tehát, amibe az ügyvédi képviselet a félnek kerül, legtöbbször a per tárgyának csekély értékét is felülmúlná. Szegényvédő ügyvéd kirendelését sem nyerhetné könnyen el a szegény fél, mert még abban a kérdésben is hatásköri vita állhat elő, hogy melyik hatóság intézkedjék a szegény védő kirendelése iránt. Nyilvánvaló tehát, hogy a hatásköri összeütközésnek hivatalból való elintézése a fél érdekében előnyösebb. Az utánjárás nehézkessége és költségessége sokszor arra vinné a felet, hogy inkább lemond jogának érvényesítéséről, mint hogy az azzal járó nehézségeknek kitegye magát. Nem szabad itt azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy olyan ügyek is vannak, amelyekben magánfél nincs; tehát a hivatalból való elintézés egyáltalában mellőzhetetlen. A közigazgatási eljárás hatáskörébe tartozó kihágási eljárásban a közvád képviseletéről ez idő szerint nincs gondoskodás, a hivatalból üldözendő, idetartozó kihágások esetében tehát nincs fél, aki hatásköri panaszt emelne. Távol levő, de gondnokság alá nem helyezett, ismeretlen helyen tartózkodó felet illető pénzösszeg letéti őrzése körül is többször merült fel gyámhatóság és bíróság között hatásköri összeütközés; ha ily esetben hivatalból nem történnék meg annak az elintézése, az összeütközés elintézetlenül maradna, mert az érdekelt fél az ügyről nem tud semmit és így hatásköri panaszt nem is emelhet. A hatásköri per jogi természetére nézve előadott indokok még erősebben szólnak amellett, hogy a pozitív összeütközési esetek is hivatalból intéztessenek el. Különösen aggályos az a rendszer, hogy a közigazgatási hatóságok, miniszterek, bármely bírósági eljárást a közigazgatási hatáskör sérelme címén akár polgári, akár büntető ügyben megakaszthassanak és pedig minden hatósági határozat nélkül egyszerű megkereséssel még akkor is, ha a fél az ügyet a közigazgatási úton nem tette folyamatba. A birói