Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

78 — Személyiség joga — Az ínséges betegek számára létesített gyógyfürdőalapítványnál az alapítóknak az a kikötése, hogy egy fürdőt és két szobát fenntartanak maguknak és leszármazóiknak arra az esetre, „ha szükség lesz rá", akként értelmezendő, hogy a jogosultak csak akkor vehetik igénybe ezt a kedvezményt, ha egészségi állapotuk miatt van szükség a gyógyfürdő használatára és nem akkor, ha a két szoba igénybevételét csak anyagi helyzetük tenné szükségessé (XV. 583.). 14. Á személyiség joga Az elhalt családtag sírhelyének és síremlékének kiválasztása, úgyszintén a már eltemetett családtag holttestének máshová helyezése azoknak a joga, akik a családi kapcsolatban az elhalthoz legközelebb állnak. Az elhalt házastárshoz legközelebb álló családtagnak rendszerint a túlélő házastársat kell tekinteni. Különösen azért is, mert az általános életfelfogás is az, hogy elhalt házastársát a túlélő házastárs köteles eltemetni, de az ezzel járó rendelkezések joga is őt illeti, tekintettel arra is, hogy az életközösség természetének az felel meg, hogy a házastársak holtuk után egymás mellett nyugodjanak. Amennyiben tehát a rendelkezésre elsősorban jogosult elhalt eziránt életében maga nem rendelkezett, a családtagok vitája esetén a túlélő házastárs rendelkezési jogának kell érvényesülnie, ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a házastárs a már eltemetett házastársának holttestét más, a kegyeletnek szerinte jobban megfelelő helyen és módon akarja elhelyezni (XV. 772.). Ennek megfelelően a Kúria a második feleséget jogosultnak találta arra, hogy a férjének holttestét az első házasságból származott gyermekek ellenkezése dacára a saját maga által épített kriptába szállítsa át, figyelemmel arra, hogy az első feleségnek is megfelelő helyet biztosított a kriptában a férje mellett és nem volt adat arra, hogy a második feleség e jogának gyakorlására érdemetlenné vált volna (XV. 772.). A kiadó a Szjt.-ben meghatározott bitorlások körébe nem tartozó, de a szerző személyiségi jogát sértő cselekményt követ el akkor, ha a szerző szabadon felhasználható költeményeinek gyűjteményében a szerző neve alatt ennek beleegyezése nélkül olyan költeményeket (verseket) is kiad, amelyek nem a megnevezett szerzőnek a szerzeményei. Ugyanezt a cselekményt követi el az is, aki az ilyen személyiségi jogsértéssel létrejött művet a jogsértő