Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Cselekvőképesség. Törvényes képviselet — 71 tása és osztályozása iránt folyamatba tett per sem, mert kétségtelen, hogy a követelés valódiságának elismerése vagy megtagadása, továbbá miként való osztályozása a csődhitelezők kielégítését, ennek mértékét, végső sorban tehát a csődeljárás eredményét befolyásolja. A Cst. 100. §-a is minden megszorítás nélkül rendeli, hogy a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a képviseleti jog a tömeggondnokot illeti. Igaz, hogy a bejelentett követelést a közadós is megtámadhatja, ennek a körülménynek azonban a Cst. 139. §-ának utolsó bekezdése szerint a csődeljárásban joghatálya nincs, a közadós ilyen megtámadásához csak a csőd megszüntetése után fűződnek bizonyos következmények. Ha pedig a törvény a közadós megtámadásának a csődeljárásban joghatályt nem tulajdonít, ebből következik, hogy nincs is helye annak, hogy a vagyonbukottat az ilyen, általa is megtámadott követelés valódiságának megállapítása és osztályozása iránt folyamatba tett perben a saját személyében perbe vonják (XVI. (481.). 12. Cselekvőképesség. Törvényes képviselet Az elmebetegség az abban szenvedőt megfosztja a szabad akaratelhatározási képességétől és már ebből folyóan a gondnokság alá helyezés tényétől és időpontjától függetlenül jogi értelemben cselekvőképtelenné teszi (XIV. 163.). A cselekvőképtelen fél — amíg ez az állapota tart — saját érvényes jogügyletet nem köthet. A cselekvőképtelen fél által kötött ügylet érvényességének az elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy az ügylet viszonylag egyszerű-e, vagy bonyolult és hogy ennek következtében az ügylet rendelkezéseinek kellő megértéséhez és várható hatásuknak megítéléséhez milyen fokú értelmiségre van szükség, mert a cselekvőképtelen állapot és így az azt előidéző elmebaj is az ebben az állapotban lévő felet mindennemű ügylet megkötésére alkalmatlanná teszi (XIV. 163.). Az éppen a lényeges különbség az elmebetegségnek és az elmebetegségként nem minősülő gyengeelméjűségnek a jogi hatása között, hogy míg az ilyen gyengeelméjűség az abban szenvedő felet a gondnokság alá helyezésig nem teszi már önmagában mindennemű ügylet megkötésére képtelenné, az általa kötött jogügyletek érvényességét tehát a bíróság az ügylet egész tartalmának és az ügyletkötés körülményeinek, valamint magának a gyengeelméjűség fokának figyelembevételével, annak a kérdésnek a mérlegelésével bírálja el, hogy a fél a szóbanlévő