Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Uzsorás ás kizsáJmiányoló ügylet — 49 hogy a felperes az irányadó tényállás szerint a megtámadott megállapodás létrejöttekor végrehajtások alatt állott, sőt a megállapodás megkötésének napján ingóságaira árverés is volt kitűzve, továbbá, hogy akkor hiányoztak azok a vagyoni eszközei, amelyekkel a követeléseket rendezhette és ezzel az árveréstől mentesülhetett volna, végül hogy a lefoglalt ingóságok egy részét a felperes jogtalanul elidegenítette s ekként őt az árverés megtartása esetén ennek az elidegenítésnek büntetőjogi következményei is fenyegették (C. I. 5195/1940.). A jogellenes fenyegetés beváltásától való alapos félelem is szorult helyzetet jelent ugyan, de nem anyagi, hanem lelki vonatkozásban, ezért az nem a kizsákmányoló ügyletnek, hanem az akaratelhatározás szabadságát kizáró lelki kényszernek az alkotóeleme. A lelki kényszer hatása alatt keletkezett ajándékozási ügylet tehát nem mint kizsákmányoló jellegű ügylet támadható meg, hanem az általános magánjog szabályai szerint (XIV. 793.). A szorult helyzetnél szükséges, hogy az az ügyletkötő fél akaratelhatározását döntően befolyásolja és hogy a vele szemben álló ügyletkötő fél ennek a helyzetnek a kihasználásával kösse meg az ügyletet. Abból, hogy az ügyletkötő fél az ő vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz mérten jelentős értékekről mondott le kisebb értékű ellenszolgáltatás fejében, anélkül, hogy arra valami más oka lett volna, a Kúria arra vont következtetést, hogy az ő akaratelhatározását a szorult helyzete döntően befolyásolta, abból pedig, hogy a másik ügyletkötő fél a megállapodás megkötésekor ennek tudatában volt, megállapította a Kúria, hogy ez utóbbi az ügyletet a másik fél függő és szorult helyzetének kihasználásával kötötte meg (XIII. 897.). Az a kikötés, hogy a megbízó bizományosával szemben a bizományi szerződést egyoldalúan is felbonthatja, kizsákmányolásnak csak akkor volna minősíthető, ha az alperes a szerződés feltételeinek elfogadása idején az 1932:VI. tc. 9. §-ában megjelölt valamely helyzetben lett volna és ha a felperes ezt a helyzetet valamely ingyenes vagyoni előny, vagy feltűnően aránytalan nyerészkedés elérésére használta volna ki. Egyedül az a körülmény, hogy az alperes gazdaságilag erősebb féllel szemben tette meg ügyleti nyilatkozatát, nem szolgálhat jogszerű alapul a jogügylet megtámadására (XV. 560.). A szorult anyagi helyzet ugyanis csak akkor szolgálhat jogszerű alapul az ügylet megtámadására, ha arról a másik fél is tudott és ezt kihasználta (XIV. 535., XV. 419.). Az ügyletkötő fél nyomora egymagában az ügylet érvénytelenségét még nem eredményezheti (XIV. 535.). Boda—Vincenti: Magánjogi Döntvénytár. 4