Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

46 — Tiltott ügylet — további 5%-ot követelte vissza tőle (XIV. 370.); sem a bűntárs által erőszakkal magához vett hamis nyugta visszaadása iránt, a hamis nyugta elkészítője által támasztott igények (XIV. 222.); sem annak a keresetnek, amely a csempészáruk beszerzésére és belföldi értékesítésére adott nagyobb pénzösszegről követelt elszámolást, illetve a pénzösszegből visszatérítést, amikor az alperes által teljesített kiadásoknak és eddigi visszatérítéseknek a mennyiségére, valamint a felek életviszonyaira tekintettel a visszatérítés nem látszott méltányosnak (XIV. 424.); ezzel szemben visszaítélte a Kúria a házfelügyelő által a házfelügyelői állás elnyerése végett a korábbi házfelügyelőnek a háztulajdonos kikötése alapján adott lelépési díjat (XV. 571.); s a tulajdonjognak a végrehajtást szenvedő javára leendő bekebelezését rendelte el azzal az árverési vevővel szemben, aki a hitelezők kijátszására a végrehajtást szenvedő pénzén színlelt ügylettel vásárolta meg saját nevére a kérdéses ingatlant (XIV. 328.). Szigorúan alkalmazott jogszabály, hogy az ügylet semmisségét nem szünteti meg a félnek utólagos elismerése, megerősítése, avagy a teljesítés elfogadása sem (XIV. 348.). Anyagi jogszabályaink értelmében a semmis szerződés nem válik ugyan érvényessé azzal, hogy a semmisség oka később megszűnik, de ha a felek a semisség okának megszűnése után a semmis szerződést megerősítik, egymás irányában kétség esetén akként vannak jogosítva és kötelezve, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna (XV. 250.). A fenti jogszabály alapján elutasította a Kúria a feleségnek a végleges nőtartásdíj iránt a bontóper befejezése után indított keresetét, amikor a bontóper megindítása előtt a házastársak megállapodtak, hogy a megindítandó bontóperben a feleség ki fogja jelenteni, miszerint férjével szemben csupán 1000 pengő anyagi igényt támaszt, a feleség azonban e megállapodástól eltérően a bontóperben külön perre tartotta fenn végleges nőtartási igényét, a bontóper befejezése után mégis felvette az 1000 pengőt s végleges kielégítéseként nyugtatta azt, mely utóbbi ügyletét a Kúria önálló és hatályos ügyletnek minősítette annak dacára, hogy az eredeti megállapodás, mint válóperes megállapodás semmis volt (XIV. 438.). Elutasította a Kúria a válóperes megállapodásban kikötött nőtartásdíj alóli felmentése iránt a férj által indított keresetet is, amikor a férj a bontóper befejezése után is évekig fizette a kikötött tartásdíjat s a felek annak összegét a bontóper befejezése után újabb megállapodással is szabályozták (XV. 250.).