Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)
— A tartás mértéke — 239 2. A tartás mértéke Az ideiglenes nőtartásdíj összegszerűségét illetően általános szabály, hogy a nőt a férj vagyoni helyzetének, jövedelmének és társadalmi állásának megfelelő, tehát rangszerű illő tartás illeti meg (XIV. 172., XV. 275., 488., 592., XVI. 514.) A nő illő tartásként olyanra tarthat igényt, amely a feleségnek a férjjel való együttélése idejében élvezett tartását biztosítja (XV. 72). Amikor azonban a házastársak az együttélés idején azért nem folytattak rangszerü életmódot, hogy a férj keresetképtelensége vagy öregsége idejére megfelelő vagyont gyűjthessen magának, az ideiglenes tartásdíj összegének meghatározásánál a Kúria nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az együttélés alatt a házastársak milyen életmódot folytattak és valóban mennyit költöttek a háztartásra, mert a nőt megillető rangszérű tartás mértékének leszállítására nem szolgálhat indokul az a szándék, hogy a férj keresetképtelensége vagy öregsége idejére vagyont gyűjthessen magának (XIV. 172.). Olyan jogszabály azonban nincsen, amely a férjet arra kötelezné, hogy teljes jövedelmét kizárólag házastársa költségeire fordítsa és abból semmit se tartalékoljon, miért is megfelelő körülmények között elutasította a Kúria a feleségnek arra alapított panaszát, hogy a férje háztartásában élvezett ellátása a férj jövedelmi és va• gyoni viszonyainak a takarékoskodás miatt nem felelt meg (C. III. 3748/1941.). Az illő tartás ugyan fogalmilag az együttélés idején élvezett tartásnak felel meg, ha azonban a tartásra kötelezett férj vagyoni és jövedelmi viszonyai a tartásra kötelezettnek törvényből folyó tartási kötelességei mellett a feleség illő tartásának fedezésére nem nyújtanak megfelelő alapot, a tartásra jogosult feleség köteles az illő tartásra szükséges összegnél kevesebbel is beérni épúgy, mintha a házassági életközösség fennállana. A házassági életközösség megszakadása a társadalmi viszonyaiknak csupán megfelelő, de azt túl nem haladó jövedelemmel rendelkező családokra nézve rendszerint azzal a hátrányos következménnyel jár, hogy a család minden tagja az addigi életszínvonal kisebbnagyobb csökkenését kénytelen elszenvedni (XV. 186.). Általában a bírói gyakorlat figyelemmel van a tartásdíj összegének a megállapításánál arra, hogy egyfelől mi az az öszszeg, amire a nőnek illő eltartása végett szüksége van, viszont milyen mértékű tartásdíj nem veszélyezteti a férj tisztességes megélhetését (XVI. 514.). Állandó bírói gyakorlat, hogy a férj a tőle ideglenesen külön-