Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)
238 — Nőtartás — gálta azt a kérdést, hogy vájjon a férj eleget tett-e annak a kötelességének, hogy békítően közbelépjen (XIV. 49., XV. 92.). Vétlennek tekintette a Kúria annak a feleségnek a különélését, aki azért szakította meg a házassági életközösséget, mert a férje gyógyíthatatlan ephilepsziában szenvedett és ezt a betegségét a házasságkötéskor elhallgatta előtte. E betegség folytán Mgyanis nem volt megvalósítható a házasságnak az a célja, hogy ebből egészséges ivadékok származzanak (XVI. 450.). A Kúria nem osztja azt a jogi álláspontot, hogy a 407. sz. elvi határozatban lefektetett az az anyagi jogszabály, amely szerint a visszahívásban megbocsátás és lemondás rejlik, minden körülmények között alkalmazandó lenne a bontóper keretén kívül érvényesített nőtartási perben is. A bontóperen kívüli nőtartási igény egyedüli alapját képező vétkességet a bírói visszahívás csak annyiban befolyásolhatja, amennyiben az alkalmas alap lehet a vétkesség áthárítására. A feleség által a sikertelenül kibocsátott bírói visszahívás után indított ideiglenes nőtartásdíj iránti perben tehát a férj nem védekezehetik azzal, hogy a viszszahívásban rejlő megbocsátás folytán a férj semmiképpen sem tekinthető vétkesnek a különélésben (XV. 107.). Felelősek a háztartás keretein kívül nyújtandó nőtartásdíjért a férj szülei is elsősorban akkor, ha a szülők jogellenes és vétkes cselekménye miatt szakadt meg a házastársak között az g életközösség (XIV. 241.) Felelősek az ideiglenes nőtartásdíjért a férj szülői abban az esetben is, ha a férj szüleinek beleegyezésével a szülői házba vitte feleségét és tevékenységét egészben vagy túlnyomórészben a szülők gazdaságában, üzletében, vagy más kereső foglalkozásában fejti ki, anélkül, hogy munkájáért a természetbeni ellátáson kívül rendes készpénzbeli díjazásban részesült volna (XIV. 241., XV. 256.). A joggyakorlat további fejlődése megállapította a menytartási kötelezettséget arra az esetre is, ha a férj, aki a szülők beleegyezésével a szülői házba vitte feleségét, nem fejtett ugyan ki számottevő tevékenységet a szülők vagyonában, azonban a házastársak megélhetésének alapját enélkül is egyedül, vagy túlnyomórészben a szülők vagyona adta (XIV. 241., XV. 256.). A katonai szolgálatra bevonult férjnek a szülők háztartásában hátrahagyott feleség részére is menytartást ítélt meg a Kúria, amikor a meny a szülők hibájából volt kénytelen elköltözni (XIII. 843.). A szülők a házon kívül nyújtandó menytartásért is egyetemlegesen felelnek (XV. 235.).