Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

226 — Különvagyon — ha nem tudja igazolni egyébként ezeknél az ingóknál a tulajdonjog megszerzésére mutató körülményeket (C. V. 4327/1940.). A közszerzemény csak a különvagyonnak a házasság tartama alatti haszonvételeire (tiszta hasznára) terjed ki és nem magára a különvagyont alkotó dologra, vagy a dolog puszta értékének emelkedésére (XIV. 48.). Az egyik házastárs házasságkötés előtt már meglévő üzletének és cégnevének eszmei értékében a házasság tartama alatt bekövetkezett értékemelkedés is különvagyon, kivéve, ha az értékemelkedés a házasság tartama alatt erre fordított munkának vagy költségnek az eredménye (XIV. 48.). A különvagyonhoz tartozott értékpapíroknak a házasság tartama alatt történt eladásából befolyt vagy elszámolt pénzen akár nyomban, akár később megvett más értékpapírokat a házasság tartama alatt történt visszterhes szerzés okából szerzeményi vagyonnak kell tekinteni (XV. 508.), mert a „res succedit in locum rei", vagyis az úgynevezett „surrogatio" elve csak csere esetében irányadó (XV. 469., 508.). Az anyagi jog értelmében a közszerzemény megállapításánál a különvagyon elidegenítése esetében nem a házasság megkötésekor vagy a háramláskor, hanem az elidegenítéskor volt értéket kell számításba venni. Ezt pedig a vételár mutatja (XIV. 67.). A hiányzó különvagyon értékelésénél irányadó ezen anyagi jogi szabály szerint az értékpapírokban fekvő különvagyont az értékpapíroknak a házassági életközösség alatt történt elidegenítése esetén az elidegenítéskori értékben kell számításba venni és pedig attól függetlenül, hogy ezen értékpapírok árán szerzett új értékpapírok állaga és értéke a házasság tartama alatt miképpen változott (XV. 469.). Jogszabály, hogy a különvagyont képező ingatlanokba a házasság tartama alatt történt befektetést, illetve annak értékét nem a különvagyon, hanem a közszerzemény megállapításánál kell számításba venni (XIV. 67.). Nem lehet a különvagyont terhelő adósságként számításba venni azokat a költségeket, amelyeket a házastársak a különvagyon tulajdonosának zongoratanárnői kiképzésére és a tanárnői oklevél megszerzésére fordítottak, s amelyeket mindketten közösen fedeztek (XIV. 67.). Az állandó bírói gyakorlatban gyökerező jogszabály szerint a feleség különvagyonát kezelő férj ellenkező kikötés hiányában a vagyonkezelés tartama alatt a különvagyont szabadon használhatja, annak jövedelmeit és hasznait szedheti és azokról épúgy, mint a hozomány jövedelmeiről, nem tartozik számadást