Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Különvagyon — 227 adni. Abban az esetben tehát, ha a házastársak megállapodtak abban, hogy amit a házasság tartama alatt bármelyikük bármely módon szerezni fog, az az illető házasfél különvagyonát fogja képezni, a feleség különvagyonát megbízásból kezelő férj által a vagyonkezelés időtartama alatt a különvagyon felhasználásával szerzett vagyon a férj tulajdonát képezi. A férj tulajdonának tekintette a Kúria az ekként kezelt női különvagyonhoz tartozó részvényekre gyakorolt elővételi jog útján a férj által átvett új részvényeket is, mert azt is a férj által a különvagyon felhasználásával végrehajtott olyan transzakciónak tekintette a Kúria, amelyből előálló vagyonszaporulat a férjet illeti (XV. 237.). A közszerzemény megítélése és megállapítása iránt indított perben a közszerzeményi vagyonmérleg felállításánál a hiányzó különvagyont hivatalból kell számításba venni, mert enélkül a leszámolás nem eszközölhető (XV. 152.). Azt a kérdést azonban, hogy a közszerzeményi vagyon mennyiben felel az abba befektetett különvagyonért, csak a házasság megszűnése után lehet eldönteni (XIII. 926.). A hiányzó, de eltékozolt különvagyon a közös szerzés terhére nem térítendő meg (XIV. 418.). A különvagyonnak kockázatos, veszteséggel járó üzleti vállalkozásba való befektetése, nem egyértelmű a különvagyon eltékozlásával, vagy elpusztulásával (XIII. 821.). A különvagyon tulajdonosának az a magatartása, hogy nem tudott a pénzzel bánni, költekezett, vendégeskedett és egy budapesti intézetben nevelődő lányánál gyakran látogatást tett, az oktalan költekezési hajlamra utaló körülmények bizonyítása nélkül nem alkalmas a tékozlás megállapítására (XIV. 418.). A vagyonkezeléssel megbízott férjet a különvagyonnak az *ő hibáján kívül történt elértéktelenedéséért felelősség nem terheli. A különvagyonhoz tartozó részvényeknek a részvények felhígítása folytán bekövetkezett értékcsökkenéséért tehát a férj nem felel (XV. 237.). Ha az elfogyott különvagyon koronaértékben befolyt pénzből állott, a különvagyon megtérítésére irányuló követelés is koronaértékű pénzre szóló követelésnek tekintendő, amely a házasság megszűnésekor válik esedékessé s melynél az átértékelési igény az 1928. évi XII. tc. 3. §-a szerint a házasság megszűnésétől számított 1 év alatt terjesztendő elő (XIV. 969.). Elkésés dacára átértékelten vette figyelembe a Kúria a felperes különvagyonát akkor, amikor az alperesnek ebből a jogviszonyból származó követeléseit is átértékelte, mert az egyenlő elbánás elve ezt hozta magával, s mert a közszerzeményi mérleg felállításánál a hiányzó különvagyont hivatalból is szá15'