Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Házastársak közötti ügyletek — 209 értelmében csak közjegyzői okiratban adhat érvényes meghatalmazást (C. V. 2448/1941.). A harmadik személy irányában vállalt ilyen lekötelezés érvénytelensége azonban az anyagi jog szerint orvosolható, ha a meghatalmazást nem kellő alakban adó házasfél, meghatalmazott házastársának az eljárását a harmadik személyt érintőleg jóváhagyja, vagy huzamosabb időn át tanúsított magatartásával kétségtelenné teszi, hogy a meghatalmazott eljárását magára kötelezőnek ismeri el (C. V. 2448/1941.). A házasfeleknek az egyes közszerzeményi ingatlanok megosztására nézve a betétszerkesztés alkalmával a bíróság áltál felvett jegyzőkönyvben létrejött és foganatba is ment megállapodása érvényes (XIV. 66.). Abban az esetben, ha a közjegyzői okirat kötelező alakisága alá eső, de ezen alakiságot nélkülöző s a házastársak között létrejött jogügylet a házasság jogerős felbontása után már teljesedésbe ment, az ügyletet a közjegyzői okiratbafoglalás elmaradása miatt sikerrel a házastársak sem támadhatják meg. Ha tehát a házastársak a bontóper befejezése előtt magánokiratban állapodtak meg, hogy a férj a bontás jogerőre emelkedése után 2000 pengőt fizet feleségének, a feleség pedig ennek ellenében a különélés idejére, valamint a bontást követő időre járó minden néven nevezendő tartási igényéről lemond s ha a férj ezt az öszszeget a házasság felbontása után ki is fizette, a nő pedig minden jogfenntartás nélkül felvette, — később nincsen joga végleges nőtartásdíjat követelni azon a címen, hogy a házassági vagyonjog körét érintő fenti megállapodások közjegyzői okiratba foglalva nem voltak (XIV. 171.). Akkor is, ha a házastársak a házasság tartama alatt vett ingatlant közös megállapodással meghatározott arányban egymás javára feltétlen tulajdonként telekkönyveztették, eltekint az állandó bírói gyakorlat a közjegyzői okiratban való szabályozástól, mert a tulajdonjognak a felek egyező kérelmére történt határozott arányú bekebelezésével a közszerzeményi megosztás már foganatba is ment (XIII. 882.). Ezzel szemben a XIV. 605. szám alatt közölt kúriai ítélet arra az álláspontra helyezkedett, hogy a házasság felbontását megelőzően kötött s csupán magánokiratba foglalt az a megállapodás, amely a közszerzeményi javak megosztására vonatkozott, kötelezettségvállalás teljesítése dacára sem érvényes, mert az 1886. évi VII. tc. kétséget nem tűrő határozottsággal követeli meg a házastársak közötti vagyonjogi szerződések kötésénél a közjegyzői okiratot, mint érvényességi kelléket s e szabálytól eltérést nem enged. A törvénynek ez a határozott rendelkezése Boda—Vincén ti: Magánjogi Döntvénytár. 14