Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

196 — A házasság felbontása •— Abban a kérdésben tehát, hogy alaptalan volt-e a bűnvádi feljelentés, amit az egyik házasfél bontóokul érvényesit a házastársával szemben, nem az az irányadó, hogy a büntetőbíróság alaptalannak minősítette-e ezt a feljelentést s hogy bizonyítottnak találta-e a feljelentés alapjául szolgáló cselekményt, hanem, hogy a házassági per bírája miként ítéli meg ezt a kérdést. Adott esetben a Kúria a felmentő ítélet dacára azt állapította meg, hogy a büntető-feljelentésre szükség volt, ebben zaklatást, ártási szándékot vagy bosszúvágyat felismerni nem lehet, a feljelentés megtétele tehát nem bontóok (XIII. 923.). Más esetben, amikor a feleség azért tett büntető-feljelentést a férj ellen, mert a férj közreműködött abban, hogy a feleség által a férjnek és családjának cégük tartozásai rendezésére adott pénzhez csak költségesen juthatott hozzá és amikor a feleség által emiatt a férj ellen tett büntető-feljelentést a büntetőbíróság alaptalannak minősítette, a Kúria a büntető-feljelentés tárgyává tett cselekményt a férjjel szemben mégis bontóoknak minősítette, mert megállapította, hogy a férj oly eljárást tanúsított, amelyben őt a felesége megkárosítására irányuló szándék vezette, amelynek az eredményeként a felesége csak késedelmesen, fáradságot és költséget okozó módon juthat majd a pénzhez (XV. 427.). Abban a kérdésben, hogy a büntetőbíróság előtt a mentességi jog dacára a férj ellen tett vallomás bontóokot képez-e, nincs jelentősége annak, hogy a büntetőbíró a vallomást az üggyel összefüggőnek találta-e. A tanúvallomás szükségességének kérdését a házassági perekben a per bírájának önállóan kell eldöntenie (XIV. 1022.). A hamis tanuzás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben hozott felmentő ítélet dacára megállapította a Kúria a kérdéses tanú vallomásának aggályosságát, mert más szempontból kell értékelni a tanúvallomásban mutatkozó aggályossági okokat a bontóperben és más szempontok szerint a büntetőügyben (XVI. 471.). A Pp. 669. és 670. §-ának egybevetett értelme szerint olyan esetben, ha a bontóokot megállapító tény valóságáról van szó, a 669. § harmadik bekezdése a házassági bontóperben is alkalmazandó, amiből okszerűen következik, hogy a bíróság meg nem esketett tanuk vallomására ténymegállapításokat nem alapíthat (C. III. 1354/1941., C. III. 2762/1940.). A kereseti jog létrejöttét kizáró, vagy jogot megszüntető tények megállapításánál a bizonyítékok mérlegelésének ez a megkötöttsége azonban nem áll fenn (C. III. 2936/1941.). A bíróság tehát e tényekre olyan tanuk vallomását is elfogadhatja bizonyítékul, akiknek esküjét a felek elengedték és figyelembe veheti a