Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Perjogi szabályok — 191 értelmében hivatalból történő felderítést igényel az a tény, hogy a szülőkkel közös lakásból jogosan távozó férj eleget tett-e annak a kötelességének, hogy feleségét az új lakásába magához hívja (C. m. 749/1942.). Hivatalból kell felderítenie a ténymegállapító bíróságnak azt is, hogy a felek életközösségének a megszűnése a felek melyikének és miben nyilvánuló magatartására vezethető vissza, mert az életközösség megszakításának körülményei a felek házassági viszonyainak elbírálásánál jelentőséggel bírnak akkor is, ha azokat a fél kifejezetten bontóokul nem is érvényesíti (C. III. 2062/1940.). A Pp. 223. §-a szerint az eljárási szabálytalanságokat általában csak akkor lehet figyelembe venni, ha az ellen a fél nyomban felszólalt. Azokat az eljárási szabálytalanságokat, amelyeket a fellebbezési bíróság hivatalból köteles figyelembe venni, a Pp. 504. §-ának nyolcadik bekezdése, valamint az 505. § 1—3. pontja határozza meg. A szóbeliségre vonatkozó szabályok megsértése ezek közé nem tartozik (XVI. 146., 384.). A Te. 55. §-ának a házasságvédő kirendelésére vonatkozó és a közérdeket szolgáló parancsoló rendelkezése olyan eljárási szabály, amelynek alkalmazásáról a felek le nem mondhatnak s így ennek megsértése esetében a Pp. 223. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása sem kerülhet szóba, hanem a szóbanforgó eljárási szabály megsértését a bíróság hivatalból köteles észlelni (XVI. 340.). A Kúria házassági perekben állandóan követett gyakorlata különösképpen megkívánja, hogy a házasság felbontásának alapjául érvényesített bontóokokat a peres fél alapos bírói meggyőződést keltő módon bizonyítsa. Az egész életre szóló házassági köteléket ugyanis csak ilyen bizonyítás alapján lehet megnyugtatóan felbontani (C. III. 3147/1941.). A házastárs hűtlensége egyike a legsúlyosabb házastársi kötelességsértéseknek, amelynek megállapítása nemcsak a házasság felbontására vezethet, hanem egyúttal súlyosan megbélyegző erkölcsi kihatással is jár az abban vétkesnek kimondott házasfélre. Ebből önként folyik, hogy az ilyen súlyos következményekkel járó tény csak olyan bizonyítékok alapján fogadható el valónak, amelyek a valószerűség és megbízhatóság minden próbáját kiállják és a bírói meggyőződés kialakulásánál kételyre okot nem adnak (XVI. 471.). A házassági perben a házastársak magaviseletének megítélése tekintetében tágabb tere van a közvetett bizonyítási módnak s így nem lehet az egyik házasfél bemondásán és még az együttélés idejében történt panaszkodáson alapuló bizonyítéko-