Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

174 — A házasság felbontása — életszínvonalához, egyéni tulajdonságaihoz és életfelfogásához igazodik (XVI. 274., C. ÜL 1542/1941.). Ezen kívül a kiengesztelési kötelezettség mértékét mindig a vétkesség súlya szabja meg. Sokkal könnyebben megbocsáthatók azok a házastársi kötelességsértések, amelyek az emberi gyarlóságból erednek, mint amelyeknek indító oka az erkölcsi romlottságban rejlik (XIV. 627.). Azt, hogy a férj összeveszés közben torkonragadta és fojtogatta feleségét, miután a fojtogatás nem járt komolyabb következményekkel, hanem csak vörös elszíneződést okozott, a házastársak társadalmi helyzetére is tekintettel a Kúria nem tartotta oly súlyos sérelemnek, hogy a feleség azt a férj több ízbeni békülési kísérlete folytán megbocsátani ne tartozott volna (XIV. 627.). Adott esetben a feleség jogosulatlan eltávozását sem tekintette a Kúria olyan súlyos kötelességsértésnek, hogy azt az eltávozását rövidesen megbánó s visszatérni óhajtó feleségnek a férj megbocsátani ne tartozott volna (C. III. 319/1940.). A szóbeli sértések általában a felek lelki élete s a kifejezések használatának körülményei szerint vizsgálandók. A ír. kir. Kúria gyakorlatából nyilvánvaló, hogy a házastársakat az egész életre kötött házasság folyamán elkerülhetetlenül felmerülő sértések tekintetében a megbocsátási kötelesség terheli. Ennek a jogi álláspontnak a folyományaként azok a szóbeli sértések, amelyek a peres felek életmódja szerint és a társadalmi szokások keretében általános, vagy gyakori szólásformák, bontóokul már a megbocsátási kötelességből folyóan sem érvényesíthetők (XV. 254.). Ilyen megbocsátandó sértésnek tekintette a Kúria a nőtartásdíj leszállítása iránti keresettel megtámadott munkásnő által felindulásában tett azt a kijelentést, hogy „Salgótarjánban jártam az ügyvédnél, mert az a piszkos, mocskos beadta a bíróságnál, hogy kevesebbet keres, mint a múltban s azért a megítélt tartásdíjat nem tudja fizetni (XV. 254.). A szóbeli sértések a mindennapi életviszonyok között csak kivételesen súlyos esetekben és szigorú egyéniesítés mellett minősíthetők megbocsáthatatlanoknak (C. III. 777/1941.). A sorozatos durvaságokat is megbocsátandónak tekintette a Kúria a házassághoz komolyan ragaszkodó, gyermekeit szerető apával szemben, bár ezekhez a durvaságokhoz tettleges bántalmazás is járult (XVI. 407.). Olyan esetben, ha a visszatérni kívánó házastárs különélése oly súlyos kötelességsértő cselekményként jelentkezik, amely a házasfelek életviszonyainál fogva a másik házastársra nézve