Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

158 — A házasság felbontása — sértés, ha a tartás elmulasztása kapcsán a feleség nélkülözést szenved (XVI. 493.). A férjnek ideiglenes nőtartásdíj fizetésére történt bírói kötelezésével a feleségnek ez az igénye végrehajtás útján érvényesíthető követeléssé válik, ily esetben tehát a fizetés elmulasztását súlyos házastársi kötelességsértésnek minősíteni nem lehet, mert & feleségnek — amennyiben a férj tartásdíj fizetésére egyáltalában képes —, módjában van követelését végrehajtás útján behajtani (C. III. 3246/1941.). Ha tehát a tartási kötelezettség bírói határozatban van megállapítva, a nőtartás elmulasztása csak akkor minősíthető bontóoknak, ha azt az arra vagyoni helyzete, illetve jövedelmi viszonyai mellett képes férj szándékosan mulasztja el és ha annak behajtását jogellenes magatartásával meghiúsítja (C. III. 4530/1939.). Az állandó bírói gyakorlat szerint a megállapított tartásdíjak nem fizetése egymagában nem súlyos kötelességsértés, módjában lévén a jogosult házastársnak a fizetést, amennyiben a férj teljesítőképes végrehajtás útján szorgalmazni. Ilyen esetben csak a behajtás meghiúsítását célzó cselekmény alkot bontóokot (C. III. 4841/1941.). Ilyen meghiusítási cselekménynek tekintette a Kúria a férjnek azt a magatartását, hogy alkalmaztatási helyéről kilépve rövid időközökben különböző helyekre állott munkába s nem tudta igazolni e magatartásának egyéb észszerű okát, minthogy a tartásdíj behajtását ezzel megnehezítse (C. III. 3364/1941.). A nőtartás szándékos nem teljesítése csak viszonylagos hontóok lehet (C. III. 1551/1939.). m) A háztartás vezetése Jogszabály hogy a háztartás vezetése a feleség kötelessége. Ennek a kötelességének a teljesítéséhez azonban a költségeket a férj köteles nyújtani s a szükséges összeg kezelését a feleségtől mindaddig nem vonhatja el, amíg a feleség arra komoly okot nem ad (C. III. 2462/1940.). Ha a férj a szokásos apróbb kiadásra szükséges pénzt maga akarja kezelni, — a felmerült konkrét esetben a Kúria csak azt a jogot állapította meg a részére, hogy fizetésének egy hányadát az illő tartás csorbítása nélkül saját kezelésében visszatartsa, ellenben jogellenesnek minősítette a férjnek azt az eljárását, hogy a háztartási pénzt teljesen elvonta feleségétől, sőt atyjára is olyan irányban hatott, hogy az általa fizetett havi 100 pengős