Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

148 — A házasság felbontása — nem tekintette súlyos házastársi kötelességsértésnek a Kúria, hogy a feleség öt levélben és idegen egyének előtt gyalázkodó kifejezésekkel és durva szidalmakkal illette (XIII. 864.). Az alsóbb néposztályhoz tartozó házastársak között nem minősítette súlyos házastársi kötelességsértésnek a Kúria a férjnek azt a magatartását, hogy az életközösség helyreállítására irányuló minden igyekezetének meghiúsulása felett érzett elke. seredésében idegenek előtt durván szidalmazta anyósát és feleségét (XVI. 87.). A rosszindulat és ártási szándék hiánya okából nem tekintette bontóoknak a feleség részéről a férj velük együtt élő testvéreihez intézett azt a figyelmeztetést, hogy a férje után ne igyanak és az edényeit különítsék el, mert az vérbajos (XIV. 459.). Amikor a feleség maga akarta rábeszélni férjét, hogy állítsák vissza az életközösséget s a férj vonakodása után azzal gyanúsította őt meg, hogy azért akar a nőtestvérénél maradni, mert szerelmi viszonyt folytat vele, — a Kúria ezt a sértést sem tekintette súlyosnak, mert a házastársat nem alacsony erkölcsi felfogás és nem is a házastárs meggyalázására irányuló szándék vezette, hanem az a törekvés, hogy a ránézve megalázó különlakást megszüntesse (XIV. 541.). A családi viszály izgalmai között használt és a felek között megszokott szidás-formákat „ugat azért a pár fillérért, jár a szája, mint egy komondornak" nem tekintette a Kúria súlyos házastársi kötelességsértésnek, amikor azok a házastárs egyéniségéből eredtek (XV. 401.). A szóbeli sértések értékelésénél a Kúria súlyt helyez annak a vizsgálatára is, hogy vájjon a házastársak viszonyában a korábbi ellenségeskedések után beállott-e olyan nyugalmi állapot, amely mellett a felindulás és elkeseredés már megszűnt. Az állandó jogosulatlan különélést két esztendő multán is olyannak tekintette a Kúria, mint ami annak a nyugalmi állapotnak a beállását megakadályozhatta a három kis gyermekével egyedül, támasz nélkül hagyott feleségnél (XIV. 46.). A nőtartásdíj leszállítása iránti keresetet ennek a sértésnek a mentségéül fogadta el a Kúria: „az a piszkos mocskos beadta a bíróságon, hogy kevesebbet keres mint a múltban s azért nem tudja a tartásdíjat fizetni" (XV. 254.). A feleségnek a hosszú házasélet és a gyermekek küzdelmes felnevelése után előrehaladott korban történt hűtlen elhagyása az egyszerű szóbeli kifakadások beszámíthatóságát annyira csökkenti, hogy azokat súlyos házastársi ^ötelességsértésnek minősíteni nem lehet (C. III. 5305/1940.).