Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Elhagyás és különélés — 143 alapján, mint szándékos és súlyos házastársi kötelességsértést érvényesítik. Vagyis az elhagyás ténye csak hat hónap alatt érvényesíthető (XIV. 776., XV. 305., 811.), a tartós különélés, mint folytatólagos cselekmény pedig csak akkor vehető figyelembe, ha azt a fél bontóokul külön érvényesítette (XIV. 776., XV. 305.). Az életközösséget megszakító házastárs különélése, ha a megszakítás jogos ok nélkül történt, a Ht. 80. § a) pontjának keretében egyéb vétkes cselekmény igazolása nélkül is bontóokot valósít meg (912. sz. E. H., XV. 793., C. III. 4980/1940.). Ha a házasfél a különélést, mint súlyos kötelességszegést, a Ht. 80. §-ának a) pontja alapján érvényesíti bontóokul, ennek érvényesítéséhez a Ht. 77. §-ával ellentétben, a törvény a különélés tartama tekintetében meghatározást nem tesz. Következésképen a különélés időtartma az esetekhez képest, a magatartás súlyossága és a feldultság kérdésének az elbírálásánál játszhatik szerepet (C. III. 2407/1940.). A különélés úgyszólván valamennyi házastársi kötelesség megtagadását jelenti s mint folytatólagos magatartás kétségtelenül alkalmas lehet fennálló bontóok megállapítására, ez az állapot azonban jogsérelmet csak az oly házastárssal szemben jelent, akiben a házas együttélésre irányuló akarat megvan. Ha ellenben ez az elhagyott házastársnál is hiányzik, vagyis, ha az elhagyó féllel — legyen erre bármily komoly oka —, többet együttélni ő sem akar, úgy bontóokul felhozhatja azokat az okokat, amelyek erre az elhatározásra vezettek, magát a különélést azonban nem, mert az a saját akaratának is megfelelt, tehát abba beleegyezettnek tekintendő, ami a Ht. 81. § első bekezdésének alkalmazását vonja maga után (XV. 9., 365., 811.). Jogszabály, hogy az életközösséget megszakító házasfél a különélést és annak állandósulását a Ht. 80. §-ának a) pontjában megállapított bontóokul nem érvényesítheti (XV. 960., 981., C. III. 1236/1941. C. III. 2632/1941., C. III. 5565/1941.). Az elhagyó fél a különélést a Ht. 80. §-a a) pontja alapján akkor sem érvényesítheti, ha az életközösség megszakítására jogos oka volt; mert ilyen esetben is csak az elhagyott félnek terhére eső és az elhagyást előidéző vétkes magatartása szolgálhat bontóokul. A Ht. 80. §-ának a) pontja ugyanis a szándékos és súlyos házastársi kötelességsértést minősíti bontóoknak. A kötelességsértés pedig cselekmény vagy mulasztás. Ezzel szemben a különélés csak állapot, amely az elhagyásnak, mint cselekménynek szükségszerűen előálló következménye. Ebből okszerűen folyik, hogy az elhagyó házasfél a saját eselekményének, az elhagyásnak — szükségszerű folyománya-