Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

144 — A házasság felbontása — képpen beálló állapotot, a különélést, önmagával szemben jogsérelemként nem panaszolhatja és ezért a Ht. 80. §-ának a) pontja keretében sikeresen bontóokul sem érvényesítheti (XV. 960., 981., XVI. 363., 470., C. III. 1236/1941., 0. III. 2632/1941., C. III. 5565/1941.). Ugyanez a helyzet, ha az elhagyott házastárs terhére eső magatartás utóbb idézett elő ilyen jogi helyzetet, mert ilyen esetben is csak az elhagyott félnek a különélésben való vétkességének megfordulását maga után vonó vétkes magatartása szolgálhat bontóokul (XV. 981.). Amiként a most kifejtett álláspont szempontjából nincsen jogi jelentősége annak a körülménynek, hogy az elhagyó félnek valamely, az elhagyott házasfél terhére eső okból — az elhagyásra jogos oka volt — éppen úgy jelentőségnélküli az a körülmény is, mely az eredetileg jogos ok nélkül elhagyó házasfélnek vétkes különélését utóbb vétlenné teszi. Az elhagyó fél különélése ugyanis utóbbi esetben is változatlanul megmarad az elhagyás következményének és mint ilyen, a fentebb kifejtett okokból nem alkalmas bontótény megállapítására. Erre a megállapításra a szóbanforgó esetben is, csupán az alperes terhére a különélés alatt elkövetett és a kötelességsértést megvalósító cselekmények vagy mulasztások nyújtanak alapot, tekintet nélkül arra, hogy ezek a felperes különélését jogossá teszik vagy sem. (XVI. 363.). A Ht. 80. § a) pontja keretében a különélés az elhagyó fél részéről bontóokul akkor érvényesíthető, ha az elhagyó fél olyan tényeket bizonyít, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az ő eltávozásával bekövetkezett különélés az elhagyott házastárs részéről a különélés alatt tanúsított magatartás folytán jogtalanná vált. A Kúriának állandó gyakorlata szerint a különélést előidéző tényen kívül az életközösség megszakadását előidéző házasfél különélését csak az a tény teszi jogtalanná, hogy az elhagyó fél, a körülményeknek megfelelő módon a házastársat az életközösség helyreállítására felhívja s ez a házastárs ennek a felhívásnak jogosulatlanul nem tesz eleget (C. III. 1236/1941.). A 406. sz. elvi határozatban megszabott kiengesztelődési kötelezettség ugyanis nemcsak a Ht. 77. §-ában írt bontóok esetén nyerhet alkalmazást, hanem akkor is, ha a különélést a Ht. 80. § alapján érvényesítik (C. III. 1542/1941.). A C. III. 2417/1941. számú kúriai ítélet szerint az esetben, ha az alperes az őhozzá megfelelő módon intézett békítő és őszinte felhívásra az életközösséget nem állítja helyre és tovább is külön él, a felperes a Ht. 80. §-ának a) pontja keretében