Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Visszatérés — 133 később a férje által kibérelt lakásban s ezt követően sem gondoskodott holmijának és ruháinak odaszállításáról, néhány nap múlva pedig el is távozott, a fenti körülményekből azt állapította meg a Kúria, hogy a feleségnek már eredetileg sem állott szándékában az életközösséget a házasság céljának megfelelő tartalommal helyreállítani (XV. 273.). Amikor pedig a különélő házastársak abban egyeztek meg, hogy helyreállítják az életközösséget akként, hogy a férj 8 nap alatt elmegy feleségéért s haza visszi őt és a feleség pedig kikötötte, hogy férje tanúval jöjjön, hogy legyen aki elbeszélje a faluban, hogy a férje elment érte, s amikor a férj tanúval együtt kétízben is hiába kereste a feleségét, mert nem találta őt otthon, — a Kúria megállapította, hogy a feleségnek is kötelességében állott volna a találkozást és az életközösség helyreállítását előmozdítani és értesíteni a férjét, hogy mikor találja őt otthon, s mivel a feleség ezt elmulasztotta, részesévé vált annak, hogy az életközösség nem állott helyre, nem érvényesítheti tehát sikeresen azt a tényt, hogy férje többször már nem ment el érte és nem állította vissza az életközösséget (XVI. 145.). A visszahívott feleség jogosan köthette a visszatérést ahhoz a feltételhez, hogy időközben történt gyógykezeltetésének költségeit a férje vállalja el (XV. 939.). A saját eltartására alkalmas kereseti lehetőség kellő kimutatását is kérheti a nő s ettől függővé teheti az életközösség újbóli helyreállítását (C. III. 3609— 1940.). De jogosulatlannak minősítette a Kúria a feleségnek azt a magatarását, hogy az életközösség visszaállításának feltételéül azt kötötte ki, hogy vegyen neki a férje egy házat, amiben a férje szüleitől elkülönítve, nyugodtan élhessenek, mert ez a cél a Kúria megítélése szerint egy megfelelő lakás kibérelésével is megvalósítható volt (XV. 939.). Jogosulatlannak minősítette a Kúria a feleségnek azt a feltételét is, hogy a férje bocsássa el az üzleti pénztárosnőt és a szakácsnőt. A háztartás vezetése a feleség joga és kötelessége ugyan s így elsősorban ő hivatott megválasztani a neki ebben segédkező személyeket, sőt az üzleti alkalmazott elbocsátását is kérheti, ha ennek magatartása komolyan zavarja a békés házas együttélést, adott esetben azonban a Kúria megítélése szerint a feleség a pénztárosnő ellen semmi kifogást sem hozott fel, a szakácsnő elbocsátását pedig azért nem kérhette, mert ő maga idegállapota miatt a háztartást segítség nélkül ellátni képtelen volt és így az lett volna a helyes, ha a szakácsnő szolgálati és egyéni tulajdonságairól és a vele való együttműködés lehetőségéről előbb személyesen meggyőződést szerzett volna (XIII. 985.).