Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

120 — A házasság felbontása — el olyan levél kíséretében, hogy nem tudja tovább tűrni férjének durva és erkölcstelen viselkedését (C. III. 603/1942.). Kiutasítás esetén az életközösség megszakítójának nem a közös lakásból távozót, hanem az őt kiutasító házasfelet kell tekinteni (C. III. 1553/1939.). Oly esetben, amikor az életközösséget a házastársak egyike — akár jogos okból, akár anélkül —, már megszakította, a másik félnek az a magatartása, hogy ezt követően a közös lakásból eltávozott és oda többet vissza nem tért, házastársi kötelességsértést nem valósít meg (XIV. 437.). c) Az elhagyás jogossága A Ht. 77. § alkalmazásának első feltétele a házassági életközösség jogos ok nélküli megszakítása, tehát az ebben és a különélésben való vétkesség (C. III. 5375/1940.). Nincs olyan jogszabály, amely jogot adna a feleségnek ahhoz, hogy a férj akarata ellenére külön éljen tőle oly betegség címén, amelynek gyógykezeltetése a férje mellett is megtörténhetik XIV. 376.). Annak elbírálásánál, hogy az elhagyó fél jogos okból hagyta el a házastársát, az elhagyást közvetlenül megelőző tény az irányadó és ezt a tényt megelőző események csak annak az elbírálásánál játszanak szerepet, hogy az elhagyást közvetlenül előidéző tény, ha önmagában nem is volna elegendő az életközösség megszakítására, az előző cselekményekkel kapcsolatban, oly súlyos-e, hogy jogos okul szolgálhatott az eltávozásra (XVI. 536.). Az olyan magatartás, mely alkalmas volt arra, hogy a házastársi hűség tekintetében a másik házastársban megokolt gyanút keltsen, különösen, ha a házastárs tiltakozása dacára folyamatosan fenntartja ezt a magatartást, okul szolgálhat arra, hogy a házastárs a házassági életközösséget jogosan megszakítsa (XV. 959.). Viszont a hűtlenséggel mások előtt való alaptalan meggyanusítás is olyan mélyen sérti a női becsületet és olyan meggyalázó a nőre nézve, hogy ez jogos okul szolgálhat a házassági életközösség megszakítására (XVI. 28.). A betegség — hacsak nem valamely vétkes cselekmény következménye —, nem ad jogot az elhagyásra, sőt arra kötelezi a másik felet, hogy beteg házastársát tőle telhetően gyámolítsa (XIII. 772., C. III. 115/1942.). Másrészt azonban a beteg házastárs is tartozik mindent megtenni abban az irányban, hogy egészsége mielőbb helyreálljon.