Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

118 — A házasság felbontása — a nemi érintkezést már évek óta beszüntették, a feleség azonban a közös hálószobából történt eltávozása után is megszakítás nél­kül ellátta továbbra is a háziasszonyi teendőket (C. III. 118— 1942), és fennállónak tekintette a Kúria az életközösséget az egy lakásban élő házastársak között a nemi érintkezés megszakítása dacára, amikor a férj a közös háztartás kiadásait, ha szűköseb­ben is, de fedezte, feleségének főztjét, ha külön is, de elfogyasz­totta, s a házastársak továbbra is közös szobában aludtak (XVI. 297.). A házasságból folyó kölcsönös kötelességek egyike az együtt­lakás, mert mindkét házasfél csak így teljesítheti kötelességét (XIV. 376.). Bár az együttlakás a házassági életközösségnek rendszerint külső megnyilvánulása, ennek dacára nem feltétlenül jelenti annak fennállását (XV. 589.). A Ht. 98. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a vi­szálykodó és egymással már perben is álló házasfelek között ugyanabban a lakásban is az ágytól és asztaltól való különélés fennállhat (XIV. 64.). A Ht. 77. §-ának a) pontjában használt jogos ok nélkül elhagyás kifejezése alatt nemcsak a szoros értelemben vett „elhagyást", hanem általában véve az életközösségnek jogtalan megszakítását kell érteni (XIV. 817.). Elhagyás alatt tehát ezek szerint nem a közös lakásból való távozást, hanem az életközösségnek egyoldalú és szándékos meg­szakítását kell érteni. A házassági életközösség sem fogalmilag, sem jogilag nem azonosítható az együttlakással. Az együttlakás az életközösségnek csak egyik, — de nem elengedhetetlen része. Maga az életközösség annál sokkal többet jelent, jelenti a lelki és testi benső kapcsolatot a házastársak között, az összetartozás kölcsönös tudatát és az érzelmeknek ebből folyó közösségét. Az együttlakás, az ágy és asztal közössége mindennek csak rend­szerinti külső megnyilvánulása, de az életközösség akkor is fennállhat, ha a házastársak körülményeiknél fogva nem lakhat­nak együtt, viszont a közös lakáson belül sincs kizárva az élet­közösség megszakítása és a különélés. Ebből folyik, hogy a közös lakásból való eltávozás, illetve az oda vissza nem térés önmagá­ban véve nem minősíthető feltétlenül elhagyásnak, hanem csak akkor, ha az életközösség megszakadása a házastársak között eme elhagyás folytán következik be (XIV. 437.). Ha tehát a sza­kadást nem a feleség idézte elő azzal, hogy a közös lakásba nem tért vissza, hanem a férj volt az, aki feleségétől már korábban az együttlakás idején elkülönült és a közös hálószobából az

Next

/
Oldalképek
Tartalom